TGA (dr. Tárnoki Gábor) cikkei

dr. Tárnoki Gábor:

EGY ÓRA AZ ÓRAASZTROLÓGIÁRÓL
(elõadás a Fészek klubban 2004. június 5-én)

 Az óraasztrológia három ágazata: a kérdõ-, a választó- és az eseményasztrológia közül most a kérdõ, más néven horary témakörével szeretnélek kicsit közelebbrõl megismertetni benneteket, és amennyire lehet, kedvet is csinálni hozzá. Ez ugyanis egy rendkívül izgalmas, részletesen kidolgozott, könnyen elsajátítható és meglepõen pontosan mûködõ módszer, amely sok sikerélménnyel jutalmazza alkalmazóit. Jelentõségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha arra gondolunk, hogy hajdanán az emberek még azt sem igazán tudták, mikor születettek, nemhogy születésük percre pontos ideje rendelkezésre állt volna, talán fogalmat alkothatunk róla, mennyi nehézségbe ütközött a radix technika alkalmazása. Minden további nélkül adva volt viszont a konkrét pillanat, amikor az ügyfél találkozott az asztrológussal, hogy választ kapjon életének épp legsürgetõbb kérdéseire. Innen már egyenesen következik, hogy az asztrológia tudománya elsõ sorban azokat a módszereket volt kénytelen kikísérletezni az írott és elektronikus média nélkül, mai szemmel talán unalmasan hosszúnak tûnõ évszázadok során, amelyek segítségével az ilyen jellegû kérdések "születési pillanatára" felállított képlet alapján is lehetett - úgymond hozott anyagból - rövid idõn belül beigazolható, megbízható következtetésekre jutni. Úgy is mondhatnánk, hogy a horary volt "A" gyakorlati asztrológia - csupa nagybetûvel.

Kérdõasztrológiáról lévén szó, kezdjük talán egy kérdéssel: Lehet-e az elefánt relatív? Erre az elsõ hallásra kissé meglepõ kérdésre többünk önkéntelenül is rávágná, hogy lehet ekkora marhaságot kérdezni? Hát persze, hogy nem lehet az elefánt relatív! Pedig mindannyian ismerjük a szemléletes példát, amikor vakok ismerkednek az elefánttal, és egyikük, az ormányát tapogatva, megállapítja róla, ez egy kígyó. Másikuk a lábát tapogatva egy oszlopról beszél. A harmadik a fülét tapogatva egy sprõd ponyvának mondja, stb. Egyszóval minden relatív - állapítja meg a modern, felvilágosult ember, büszkén kihúzva magát, milyen messzire jutott már a valóság megismerésének útján. Pedig csak az izmusok számát sikerült szaporítania anélkül, hogy közelebb került volna a lényeg megértéséhez. Amióta elûztük királyainkat, papjainkat, sõt istenünktõl is megszabadulunk lassan (lásd Európai Unió alkotmánya), a szabadság, egyenlõség és testvériség liberális jelszavaitól megittasulva immár mindenki azt gondol, és mond, amit akar. Szabadon elmondhatjuk a magunk véleményét. Ha úgy tesszük fel a kérdést, vajon ez rendjén van-e így, ki merné kétségbe vonni ezt az alapvetõ, emberi szabadságjogot, amit mint üveggolyót nyomott kezünkbe az új, arctalanná vált, és immár globálisra duzzadt, világi hatalom. Márpedig könnyen beláthatjuk: kígyóból, oszlopból, ponyvából, stb. nem lehet összerakni egy elefántot! Persze, a vélemény lehet szabad, de aki az igazság relativitását hirdeti, az már a szellemi káosz jutalékos ügynökeként bomlasztó téveszmék terjesztésén fáradozik. A "minden relatív" elve nem más, mint a kívülálló szemlélõdés korlátoltságáról kiállított bizonyítvány. Abszolút igazság igenis létezik - a benne élõ ezoterikusok ezt pontosan tudják. Ahogy az elefánt is zavartalanul üzemel, függetlenül attól, hogy ki, mit gondol vagy mond róla. Mindezt csak azért hoztam fel, hogy tudassam az örömhírt: az asztrológia mérhetetlenül sokszínû, mindenféle iskola, irányzat, nézet által ízekre szedett és keresztül kasul szabdalt térképén belül is létezik egy elefánt. És ez az "elefánt" pontosan azokban a tradicionális tanokban él - háborítatlanul -, amelyeket a legtekintélyesebb horay mesterek dolgoztak ki hosszú évszázadok gyakorlata alapján. Ennek csúcspontja, utolsó nagy koronázatlan királya volt William Lilly (1602-1681). Magyarországon, aki magát a tradicionális asztrológia hívének tekinti, Lilly húsz évvel idõsebb, francia kortársa, Jean-Baptiste Morin de Villefranche (1583-1656) munkásságára vezeti vissza gyökereit. Jobb, ha tudjuk azonban, hogy ezt a két szellemóriást inkább az asztrológia nagy korszakváltása, vagy útelágazása megszemélyesítõinek kell tekintenünk. Ha Lilly a tradíció betetõzésének, akkor Morin a modern asztrológia elõfutárának számít!

Felmerül hát a kérdés: akkor mit is tekinthetünk tradicionális asztrológiának? Hisz régen is volt már számtalan irányzat, iskola, nézetkülönbség, szerteágazó gondolat. A válasz kézenfekvõ. A tradíció lényege nem a régiség, hanem a maradandóság! Tradicionális asztrológia tehát azon tanítások összessége, amelyek kiállták az idõk próbáját. Amit már nem kell és nem is lehet meghaladni! Ezt az asztrológiát mûvelte Lilly, és vele kíván lépést tartani horary iskolánk is az ITA. Ha valaki máris lesajnálná õt, az , és fölényes ismeretének birtokában, csak lépjen oda a tükör elé és kérdezze meg magától, vajon mit adott hozzá modern civilizációnk az emberi lét alapminõségéhez?! Hacsak nem a mesterséges eszközökkel elõidézett (), narkomán (), tömegmanipuláció () pillérein nyugvó, individualista, természetidegen, környezetszennyezõ, gigantomániás, globálisan gagyi kultúrát? Igen, a köztársaságpárti kis Napóleon nagy álma mára megvalósult...

E kis mennydörgõ bevezetõ után következzenek a konkrétumok. Az egyik legdurvább, modernkori elhajlás a tradicionális felfogáshoz képest a horizont házak és az állatövi jegyek szerepének összemosásában érhetõ tetten. Azt mondják a modernek, hogy a kardinális Kos és az I. sarokház, a fix Bika és a 2. követõ ház, a változó Ikrek és a 3. hanyatló ház, . stb. természete, jellege gyakorlatilag fedi egymást. Sõt, mára már az adott jegyek urait egyenesen be is költöztetik az illetõ házba, mármint egy adott házban álló planéta automatikusan olyanná válik, amilyen a háznak megfelelõ jegyben szokott lenni az égen. Anélkül, hogy minõsíteném ezt a tételt, álljon itt egy mindennél beszédesebb eszmefuttatás a tradíció - megmásíthatatlan tényeken alapuló - felfogásának illusztrálására.

Ha feltekintünk az égre, két, egymástól élesen elkülöníthetõ mozgást észlelhetünk minden különösebb segédeszköz nélkül. Mindenekelõtt azt látjuk, hogy az egész égbolt, minden "reácsavarozott" égitesttel egyetemben, keleten felkel, delel, majd nyugaton lenyugszik, tehát az óramutató járásával egyezõen áthalad a 12., 11., X., 9., 8., végül a 7. ház felett! Mint az óramutató, a számlapon! A házak így az égbolt kelet - nyugati irányú, napi forgásának "mércéjéül" szolgálnak. Leolvashatjuk róluk, hányadik órában (házban) jár a kismutató: a Nap (vagy bármely, megfigyelt égitest). Ez a legközvetlenebbül megtapasztalható, legmindennaposabb jelenség, ami földi életünkkel, így sorsunkkal is közvetlen kapcsolatba hozható! Mondhatnám, ez a sorsszerûbb irány, a befelé csavarodás, az anyagba zuhanás iránya! Ez a primer direkció alapja is, amely leginkább az elháríthatatlan, sorsszerû, kifejezetten eseményszintû "jóslásra" használatos! Figyeljünk fel egy lényeges mozzanatra: itt nem az égitestek mozognak, hanem maga az egész égbolt! Mindennel együtt! Ezért is hordozza ez az irány a megmásíthatatlanság analógiáját!

Az állatövi jegyek ezzel szemben az égitestek éves tovahaladásának "havi számlapja", amin épp ellenkezõleg, nyugat - keleti irányban araszolnak a bolygók (kivéve, ha retrográd mozgást végeznek). Az égitestek mozgását megfigyelve azt látjuk, hogy a bolygók, amennyiben természetes állapotuk szerint elõre, direkt irányban haladnak az állócsillagos égbolt hátteréhez képest, akkor ez az éves tovahaladás - szakszóval: progresszió már az állatövi jegyek sorrendjében, az óramutató járásával ellentétesen zajlik! Ez már egy kifejezetten égi, odafönti jelenség, amely - jóllehet - szintén a Föld mozgásával, ezúttal másodlagos - szekunder - éves, Nap körüli keringésével függ össze, de itt már a többi szereplõ is kering, mozog a "maga szuverén jogán". Tehát megelevenedik a színtársulat és beindul egy izgalmas cselekmény, ahol e mozgások minden kiszámíthatósága ellenére mindig újabb és újabb, azelõtt sohasem volt konstellációk - drámai helyzetek - alakulnak ki! Ebben rejlik a progresszió sajátos analógiája is: a szabadság, a választás lehetõsége, és persze felelõssége (!), az indetermináció, a fejlõdés, a lélek felülemelkedésének, kiszabadulásának, "kicsavarodásának", megváltásának iránya ez, ami tehát nyugatról kelet felé, a sötétségbõl a fény szülõhelye felé - egyébként pedig jobbra, egy jobb, szebb jövõ irányába tart!

Történik mindez a fix; kvázi mozdulatlan horizontházak felett. A házak ugyanis egyhelyben állnak! Mint a ház... Ez a hagyományos geocentrikus - sõt geostacioner szemlélet egyenes következménye. Ami mozog, az a 12 jegyre felosztott égbolt és bennük az égitestek! (Persze, tudjuk, a Föld forog, de ez a megfigyelõ és témánk szempontjából édes mindegy!) A négy sarokpont nem más, mint a a négy fõirány, a négy égtáj, a TÁJÉK-ozódás négy sarkalatos pillére. A kelet mindig keletre van, ahol elõször pillanthatjuk meg a felkelõ égitesteket. Ugyanígy a dél is az ég mindenkori közepét jelzi, bármely égitest vagy állatövi jegy deleljen is éppen rajta. Velük pontosan átellenben van a nyugati ill. északi irány. E fõirányokból adódik a sarokházak kiemelkedõ jelentõsége. A sarokházak dinamikailag mindig is a kardinális jegyek analógiájával bírtak! A "cardo": latin szó, jelentése ajtópánt; ti. amin fordul az egész szakramentum. Éles, markáns, dinamikus, egyértelmû, határozott fordulatot vesznek bennük a folyamatok. Itt a promptság, az átütõerõ a kulcsszó. Eldõlnek a dolgok, így vagy úgy. A négy kardinális jegy = a négy ÉVSZAK fordulópontja. A -ban egyértelmûen eldõl, hogy attól kezdve hosszabbak lesznek a nappalok, és itt a tavasz; nincs az a felemás mismásolás, mint pl. a -ban, amikor nem tudni, télvíz idejénél tartunk-e még, vagy már mehetünk kapálni a kiskertünkbe. Ugyanígy a négy sarokház = a négy NAPSZAK fordulópontja. Reggel vagy fent van már a , vagy még nincs. Ez a kérdés azonnal eldõl, mihelyst a együttállásba kerül az AC-sel. Az sem kérdés, mikor éri el delelõ pontját. És a változás ott is hirtelen fordulatot vesz! Mindaddig délelõtt volt, de attól kezdve már biztos, hogy egészen estig délután lesz! A sarokházas jelölõk tehát mindig gyorsan, határozottan, erõteljesen, dinamikusan, hatékonyan fejezik ki magukat. Átfutási idejük a legrövidebb! Térbeli távolságuk pedig a legközvetlenebb!

Minden sarokház jobbján van egy szervesen hozzá tartozó követõ, balján pedig egy hanyatló ház! A középkorban általánosan elterjedt kocka alakú horoszkópábra mindannyiunk számára világossá teszi ezt a nyilvánvaló, szemléletmódbeli tényt!

1. ábra

A szó szerint "jobbik" követõ házaknak van jövõjük; hisz tartalmuk az égbolt óramutató járásával egyezõ, kelet-nyugati irányú, látszólagos napi forgása következtében egykor majd be fog lépni a sarokházakba, fel fog kapaszkodni a csúcsra, ezért követõk = õk következnek a trónon, mint a feltörekvõ, nagyreményû, új generáció (NB: 11. ház = vágyak, remények!); övéké a jövõ! Ebben rejlik viszonylagos erejük is. Dinamikájuk azonban már távolról sem a kardinális jegyek után sorrendben következõ fix jegyekkel van analógiában. Épp ellenkezõleg! A követõ házakban mindig folyamatban, átalakulóban vannak a dolgok, valami nagyon készülõdik, jön felfelé, de még nem alakult ki teljesen, mert még nem jött el az ideje. Mint a változó (labil), kettõs jegyek: köztes-átmeneti értelmet hordoznak! Vegyük észre, hogy a és uralta változó jegyek az évszakok közötti átmenet hónapjai:
= június = már nem tavasz, még nem nyár, pontosabban ez is, az is.
= szeptember = már nem nyár, még nem õsz, pontosabban ez is, az is.
= december = már nem õsz, még nem tél, pontosabban ez is, az is.
= március = már nem tél, még nem tavasz, pontosabban ez is, az is!
Ezért nevezi kettõs jegyeknek õket a hagyomány! Dinamikájuk tehát nem olyan gyors, látványos, mint a kardinális jegyeké, de nem is olyan lassú, komótos, megállapodott, mint a fix jegyeké. Kettejük között van, pontosabban változékony, kettõs, ilyen is, meg olyan is - ettõl kiújulhat, visszaeshet, újra meg újra! Ezért kerülnek a követõ házakkal "egy lapra"! A követõ házakban álló jelölõk jelentése: közepes távolság térben és idõben egyaránt. Már nincs a közelben, de még nem távolodott el teljesen.

A sarokházak baljára esõ hanyatló házak tartalma már túl van a sarkokon, a csúcsponton. A csúcsról márpedig csak lefelé vezet az út! Õk már a meghaladott múlt képviselõi. Ezért nevezték el ezeket a házakat hanyatló házaknak! Ettõl gyengék, balosak, balgák. Erejük már a múlté; eljárt felettük az idõ. Nincs visszaút, nem tud változtatni helyzetén, minden annyiban marad, beáll a status quo. Mint a lassú, tehetetlen, változni, változtatni képtelen, fix jegyekben! Beláthatatlan távolság ez, térben és idõben egyaránt.

A jobb és bal egyébként szó szerint irányhatározóként is értendõ: egy elveszett tárgy jelölõje követõ házban jobbra van, hanyatló házban balra, sarokházban pedig pont ott, ahol lennie kell, nagyon közel a kérdezõhöz! Mindig arra gondoljunk, hogy a Sarokház = fõnök. Követõ ház = samesz; a fõnök jobb keze, "fegyverhordozója". Innen van a követõ házak "eszköz" analógiája is! Hanyatló ház = balga, lecsúszott nímand; mint akinek nem osztottak lapot, vagy aki már kijátszotta lapjait; nem oszt nem szoroz, inaktív, tehetetlen, eljárt felette az idõ, minden annyiban marad, vagy alig-alig változik.

Lilly Keresztény Asztrológia c., 1647-ben kiadott mûvébõl kimásolt, 1. ábrán szereplõ, eredeti kérdõhoroszkóp egyébként így néz ki modern változatban:

2. ábra: 1643 április 27 18:48 LMT, London

A kérdés így szólt: Sikerül-e Essex grófjának elfoglalni Readinget? A képletrõl Krisztina Waardahl Klasszikus Kérdõasztrológia c. könyvének 259. oldalán olvashatunk bõvebben. Itt most a tradicionális asztrológia egy másik fontos tanát szeretném csak bemutatni rajta mûködés közben. A recepciókról van szó. A témáról egyébként részletes és terjedelmes cikk jelent meg a Radix 10. számában. Ezúttal arra szeretném felhívni figyelmeteket, hogy a horary képletek elemzésében a recepciók fejezik ki a leglényegesebb mozzanatot: a bolygók érdekeltségi viszonyait. Ehhez a bolygók esszenciális és akcidentális helyzete cselekvõképességük mércéjét teszik hozzá. A fényszögek pedig alkalmat teremtenek a kapcsolat létrejöttéhez. Mármint a közeledõ fényszögek. E három, különbözõ síkon kell megítélni minden egyes konstellációt.

Morin sokat idézett tétele, miszerint minden planéta úgy hat, ahogy az ura áll, egyrészt könnyen félreérthetõ leegyszerûsítés, másrészt nem is állja meg a helyét! Minden planéta a maga szuverén jogán hat. Eközben persze egyikük sem vonhatja ki magát a csapatmunka alól, tehát az eredõ bolygóhatást valóban az egész pillanatnyi viszonyrendszer alakítja. Ebbõl nem szabad egyetlen párost, a bolygót és urát kiragadni. Még egy saját uralmában lévõ bolygó felett is diszponál az adott helyen valamilyen méltóság (exaltáció, triplicitás, terminus, és arculat) szerint illetékes planéta. Továbbá minden planéta maga is diszponál az állatöv megfelelõ helyein számára fenntartott méltóságokban álló planéták felett. Ez a bonyolult érdekeltségi rendszer alkotja az egyoldalú vagy kölcsönös, egyenrangú vagy vegyes, azonos vagy ellentétes elõjelû recepciók bonyolult hálózatát, ami megmutatja, valójában ki, kihez, hogyan viszonyul; mit akarnak egymástól a szereplõk.

A kérdezõt mindig az Ascendens, annak jegye és uralkodó bolygója jelöli; esetünkben ez a , ill. a .
Láthatjuk, hogy a király = fõnök = X. ház = ura: az ellenfél oldalán áll. Maga az ellenfél a VII. ház jegye és ura, esetünkben a , mint látjuk saját exaltációs jegyében eléggé elbizakodott önmagában. Hozzá képest a jóval gyengébb, saját triplicitásában, de falljában állva szó szerint hadilábakon áll - nyilván ezért volt szüksége némi bátorításra is a csillagok tudójától. A kérdés lényege azonban a város sorsára vonatkozott, amit a IV. ház mindenkori jegye és ura jelöl; esetünkben a . Ha ránézünk, máris elmondható róla, hogy saját falljában - magyarul esésében áll, tehát a város szó szerint elesik. Történik mindez épp a kérdezõ () uralmi jegyében! Vagyis a kérdezõ ölébe hullik. E mindennél beszédesebb jelzés volt az igenlõ válasz lényege! Szaknyelven ezt a helyzetet, mint kölcsönös, ellenkezõ elõjelû recepciót definiálhatjuk a résztvevõk fall helyzetében. Azaz a kérdezõ () saját uralmi jegyében () fogadja a várost (), a város pedig saját exiliumának jegyében () fogadja a kérdezõt, miközben mindketten saját falljukban állnak - tehát meglehetõsen kimerült, elcsigázott állapotban, mondhatni maguk alatt vannak. Megfordítva: a kérdezõ abban érdekelt, hogy a várost számûzze, kiiktassa az útból. A város pedig abban érdekelt, hogy felette a kérdezõ uralkodjon - jóllehet nagyra tartja (exaltálja) a királyt is ().

Egy harmadik, õsi technika - amit a modern asztrológusok szintúgy, alaposan összekutyultak - az antiscia vizsgálata. Mint ismeretes, az ekliptika minden egyes foka rögzített deklinációval rendelkezik.

3. ábra

A legmagasabb ill. legmélyebb pont a nyári ill. téli napfordulók helyét összekötõ - tengely két végpontja, míg a 0⁰ deklináció a tavasz ill. õszi napéjegyenlõség - tengelyéhez tartozik. Valamely jegyben álló planéta antiscionja a - tengelyen tükrözött átellenes jegy azonos deklinációjú (magasságú) fokára esik, ahol tehát ugyanolyan hosszúak a nappali órák és persze az éjszaka hossza is egyezõ. Ha úgy tetszik: amennyire "világos" egy gazdaplanéta, ugyanennyire "világos" az antiscionja. Az antiscion tehát olyan, mint az eredeti, mintha ott is állna az eredeti, gazdaplanéta. Ezért szokták róla mondani némileg joggal, de igen félreérthetõen és megtévesztõen, hogy az antiscion olyan, mint az eredeti szextilje, vagy trigonja, értve ez alatt az eredeti jelentõségeinek harmonikus kifejezõdését. Ha azonban az eredeti egy rosszul álló, rossz determinációkat hordozó, vagy eleve kártevõ planéta, akkor bizony az antiscionja is ilyen lesz! Amikor pedig egy másik planéta beáll erre a helyre, akkor az õ antiscionja ugyanúgy rávetül magára az eredeti gazda planétára, mint annak az antiscionja erre a planétára! A kapcsolat tehát mindig kétoldalú lesz! A kapcsolat minõsége pedig a résztvevõk minõségétõl, természetétõl és persze helyzetétõl függ! Ezért nagyon fontos, hogy csak az együttállásokat ismerjük el a bolygó és egy másik bolygó antiscionja között! Csakis így tud ez a fajta kapcsolat is kellõképp szorossá, és erõssé válni, sokszor erõsebbé, mint a fényszögkapcsolat! Ezért és ettõl tud hatni az ilyen nehezen észrevehetõ, latens kapcsolat akkor is, amikor közvetlen fényszögkapcsolat nincs is a két jelölõ között. Mert: oda-vissza, kölcsönösen együttállnak egymás antiscia pontjaival, tehát azonos dekliációval rendelkezõ ekliptikai fokokon állnak, azonos magasságban köröznek az égen!

Valamely planéta kontra-antiscion pontja viszont a - tengelyen tükrözött átellenes jegy ellenkezõ elõjelû deklinációval rendelkezõ fokára esik, ahol tehát a nappali órák hossza a kontra-antiscion fok éjszakai óráinak hosszával egyezik, és viszont. Hangsúlyozni kell, hogy a konta-antiscion nem egyszerûen csak az antiscion oppozíciója, hanem ugyanannak a gazda planétának egy másik, éppoly valóságosan létezõ, csakhogy homlokegyenest ellenkezõ értelmû, visszájára fordult megjelenése, egy ténylegesen és önállóan, a maga jogán létezõ, saját jelentõséggel bíró ekliptikai helyen! Amennyire világos az eredeti, ugyanennyire sötét annak kontra-antiscionja! Tehát olyan, mintha saját visszája, önmaga kifordítottja lenne! Ezen a helyen mintha az eredetivel kerülnénk szembe! Ha egy másik bolygó együttállásba kerül ezzel a kontra-antiscionnal, akkor ez az eredeti bolygóval való oppozíció jelentõségével bír!

És most lássunk egy gyakorlati példát az antiscion kapcsolat mûködésére. Egyik rendkívül tehetséges, fiatal diákunk küldte be az alábbi példahoroszkópot, ahol vegytisztán megfigyelhetjük az antiscia kapcsolatok hatékonyságát!

4. ábra: 2004. május 3. 16:25 CEDT, Nagykanizsa

Példahoroszkópunk kérdezõje ( Ascendens, ) testvéréért aggódik, aki épp börtönben csücsül - igazságtalanul. A jelölõ választásnál el kellett dönteni, hogy a 3. ház ura (-) vagy társura (-) legyen-e a testvér jelölõje. Lám, arra is jó ez a példa, hogy belássuk, olykor hagynunk kell magunkat a csillagok által vezérelni; hisz õk jobban tudják, mikor, hogyan kívánják értésünkre adni üzeneteiket. Itt a 12. hanyatló ház csúcsán álló, saját exil jegyében, retrográd mozgásban, pontosabban már második stacioner pozícióban, szó szerint börtönben csücsülõ bolygó ennél beszédesebben ki sem fejezhetné a szerencsétlen testvért. A kérdezõ mindenkori társjelölõje a Hold, amely a leggyorsabb járású planéta lévén a cselekmény, a történések, az ige jelölõje is egyben. Ahol áll, az megmutatja, mire gondol a kérdezõ valójában. Hold a 2. ház csúcsán pénzügyekre gondol. Kérdése ugyanis arra vonatkozott, hogy testvére nevén lévõ ingatlant, mint egyetlen megfogható vagyontárgyat, megterhelték a hatóságok és hamarosan elárverezik, hacsak valaki le nem teszi a követelt összeget. Ezt a és az ingatlan jelölõ távolodó szextilje jelzi: a testvért leválasztják az ingatlanról. Szerencsére ez egy ideiglenes távolodás; a és között újraszervezõdik a kapcsolat. A kérdezõ apai nagymamájának, akit, mint a IV. ház X. háza, szintúgy az Ascendens jelez, van egy külföldön élõ testvére. Ha most visszamegyünk a 3. ház fõurához, láthatjuk, a benn áll a 9. házban! Nyilván ez akart lenni a szóban forgó testvér a csillagok nyelvén! Ez a kölcsönös uralmi recepcióban van a -ral, amely a legerõsebb érdekeltségi viszony két bolygó között. A a VII. házban áll, ami a 3. testvérház 5. gyerekháza. Csodák csodájára ennek a külföldi testvérnek van két gyermeke (). Nos ez a Merkúr és a börtönben csücsülõ testvér egy fokon belül együttáll egymás antiscionjával! Nincs más kapcsolat közöttük, leszámítva persze a korántsem leszámítható recepciót: a saját uralmi jegyében fogadja a -t, aki teljesen ki van szolgáltatva urának. Ez a bizonyos antiscia kapcsolat tette lehetõvé, teremtette meg az alkalmat, hogy a külföldi nagynéni gyerekei kifizessék az ingatlanra terhelt összeget!

Végül álljon itt két másik példahoroszkóp, amely jól demonstrálja, milyen tarthatatlan nézet a planéták esszenciális jelentõségeit, egyszerûbben szólva, természetes jelölõi mivoltát lebecsülni. Morin lokális determináció tana ugyanis teljesen háttérbe szorította a planéták természetes analógiáiról szóló õsi tanítást! A , vagy a pl. nem lehetett többé apa vagy anya jelölõ, ha nincsenek valamilyen szinten a IV. ill. X. házra lokálisan determinálva.

5. ábra: 2004. március 11. 14:59 CET, Budapest

Az elsõ kérdést egy Kanári szigetekre igyekvõ turista tette fel kolleganõmnek, Herbály Zsuzsinak, hogy melyik szállodát válassza, ti. kettõt ajánlottak fel neki. Ahogy otthonunkat a IV. ház jelzi, úgy külföldi szálláshelyünket is itt kell elsõ nekifutásra keresni, pláne így, hogy beszédes példaképletünkben a IV. és a 9. háznak ugyanaz a az ura; külföldi szálláshelyrõl lévén szó! A Hold a IV. házban állva jelzi, valójában mire gondol a kérdezõ: hát persze, hogy a szálláshely kérdése izgatja. Ha mint cselekményjelölõt nézzük, elsõ fényszöge a kérdezõ fõjelölõjével, a -pal alkotott partill trigon utána viszont oppozícióba kerül majd, épp a kérdezett dolog jelölõjével a -sal. Ez utóbbi nyilván nem ígér sok jót, nemcsak az oppozíció miatt, hanem leginkább saját exil helyzete miatt: a egy száraz (föld elemû) jegy; tengerparti nyaralásra aligha alkalmas. A trigon vizes jegyekben viszont azt ígéri, jól fogja érezni magát a kérdezõ. De hol? A választ egy kiegészítõ információ alapján sikerült megfejteni. Kiderült, hogy az egyik szálloda neve: Conquistador, ami spanyolul hódítót jelent. Ha nem tudnánk, hogy ez egy tipikus analógia, akkor már el is akadnánk a lokális determináció labirintusában. Tradicionális asztrológusként azonban rögtön bevillant: bárhová, csak oda nem! Maradt tehát a másik szálloda, amit így, kizárásos alapon sikerült kiválasztani. A IV. ház társura azonban a . Ha a lokális determináció tana alapján folytatnánk a vizsgálódást, ezt szintén ki kellene zárnunk, hisz exil, sõt retrográd: így még rosszabb helyzetben van, mint maga a ! Fõként pedig nincs se fényszög-, se antiscion kapcsolat közte és a kérdezõ jelölõi között, ami összehozná õket egymással. Tudható volt viszont, hogy a másik szállodát Grand hotelnek hívták! Mint ismeretes, minden városban van egy központi, nagy, reprezentatív "Grand" hotel, amely, mint fogalom, a természetes analógia jogán, minden további nélkül hozzárendelhetõ a -hoz. Épp, ami a kérdezõt jelöli a lokális determináció szintjén, de még így sem vesztve el természetes jelölõi funkcióit. A választás helyesnek bizonyult: a Conquistador egy lepusztult szálloda, távol a tengerparttól (szárazföld)! A Grand Hotel viszont kellemes körülményeket biztosított a nyaraláshoz. A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, egy házban álló planétára fényszöget vetõ másik planéta - mint esetünkben a - Morin szabályai értelmében lokálisan is determinált a ház ügyeire. Fontossági sorrend szerint azonban így távolról sem lehetne a második helyezett. Egy planéta természetes analógiája azonban minõségi, nem mennyiségi kategória; érdemes tehát mindig komolyan venni.

6. ábra: 2004. március 26. 14:19 CET, Budapest

A másik példahoroszkóp egyben arra is jó, hogy bemutassa, milyen gyakorlatias, és bizony pénztárcánkat is érintõ segítséget nyújthat a horary egy kérdezõ számára. A kérdés egy vízcsõtörés helyének megállapítására vonatkozott. Korántsem mindegy, hol kezdjük a falbontást: a kérdezõ lakásában vagy a szomszédjánál. A szomszédot itt a jelzi, aki saját jegyében és egyben sarokházban is állva a képlet egyik legerõsebb bolygója. Ebbõl máris következik: egy ennyire jól álló planétával nem lehet semmi komolyabb baj! A falbontást tehát nyilván nem ott kell kezdeni, hanem a kérdezõ lakásában. De hol? A bolygók természetes jelölõi mivoltának ismerete segít az eligazodásban. A -ról tudjuk, hogy a fémek közül õ az ólom természetes ura, különösképp az elöregedett ólomcsöveké, pláne így, saját exiliumában, a vizes -ban állva, ami egyébként eleve vizes helységre utal. A kérdezõ otthonát, egyben az otthonon belül keresetett dolgok hollétét közelebbrõl a IV. házba esõ ill. írja le. A is megerõsíti a vizes helységet; hozzá tartozik a konyha is és az ürítés helye, a lefolyók környéke. Láthatjuk, hogy az ólomcsõ és a hollét jelölõ egymással kölcsönös recepcióban állnak triplicitás szerint. Ez még mindig egy nagyon erõs egymásrautaltság két bolygóelv között. A levegõs elemû -ben álló - szó szerint - a "levegõben lóg". A hely tehát a vizes blokkon belül a vakolat () padlószint feletti sávja. Még ez is persze túl tág terület lenne egy falbontáshoz. Használjuk hát itt is - csak meg ne tudja Morin nagymester - a természetes jelölõi mivoltát! Mint ismeretes, õ a tûz, így minden melegítõ eszköz, pl. kályha, bojler, stb. természetes ura. Különösen az -ben jelölheti a levegõvé vált tûzet is, vagyis a kémény kürtõt. Ez tehát a kulcs, amivel sikerült leszûkíteni, behatárolni az ólomcsõ helyét. Középmagasságban, a kémény mellett, némi falbontás árán meg is találták végül az elöregedett ólomvezetéket!

Ízelítõként gondolom ennyi is elég; a téma iránt fogékony hallgatók, remélem, felismerik, milyen fantasztikus távlatokat nyit a horary. Az út nyitva áll mindenki számára!