Asztrológiai cikkek

Keschitz György cikkei

Keschitz György
Az igazság kettõs természete

"Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené."
(Máté 22,21 és Márk 12,17)

Elõbbi a földi, anyaghoz kötött, mulandó, utóbbi az égi, anyagtalan, örök vagy szellemi, spirituális igazságokról szól. A kettõ nem ellentétben, hanem teljes összhangban és hierarchikus viszonyban állnak egymással. Az emberek általában összekeverve látják õket, egyféle igazságról beszélnek, ami egy nagyon lényeges tévedés.

Az anyaghoz kötött igazságok a fizikai testünkkel, az érzékelésünkkel kapcsolatosak, és idõvel megváltozhatnak. Anyagtalanok pl. a matematika igazságai, és amiket nem szükséges ledátumozni. Sokan úgy gondolják, hogy az anyagtalan dolgokat az anyagból vonatkoztatjuk el, azonban azok külön dimenziókat, szellemi világokat jelentenek, amelyek függetlenek az anyag lényegétõl, de mégis kapcsolatosak azzal. A számokon, geometrián kívül gondolhatunk még pl. a tükörben látott képekre is, amelyek a fizika szerint a valóságosnak a virtuális másai, azonban mivel tudati szempontból nézve a két kép között nincs semmilyen különbség, ez azt bizonyítja, hogy a világból látott minden kép anyagtalan, informatikai természetû, ami az álmainkra is igaz. Ha a képek anyagi jellegûek lennének, akkor csak az anyagban lehetne õket látni. Ugyanezt kimutathatnánk a hangokra, tapintásra, hõérzetre és minden érzékelésünkre is, csak az nem lenne ennyire látványos.

Úgy is mondhatjuk, hogy a szellemi dolgok, a tudatunk beágyazódnak az anyagba, megjelennek abban, vagy amit az elõzõ írásomban írtam: a logika vagy lelki, szellemi akarat szerint alakul a lét. Mindegyik megfogalmazás ugyanazt a spirituális igazságot próbálja körülírni.

A számítógépek megjelenésével lassan mindenki észreveszi, hogy az elméleti matematikával minden leírható, és remélhetõleg elõbb-utóbb megfordul az emberek gondolkodása, az anyagtalan felõl közelítik majd az anyagit. Hogy miért? Mert nyilvánvaló, hogy az örök igazság felõl kell magyarázni a mulandót, hiszen azokat senki, még a császár sem tudja felülírni, és ha az ember ezek ellen vét, az nem más mint egy logikai hiba. Akik csak földi keretek között keresik az igazságot, nem fogják megtalálni. Õk azok, akik szeretnek politikával, joggal, pénzügyekkel foglalkozni: a társadalom, a császár igazságáról beszélnek. Az Istené azonban rejtve van, mert az mindenkinek a saját anyagtalan logikai rendszerében keresendõ. Ezért mondja a szentírás, hogy keressétek az Urat, vagy Isten országát és az õ igazságát. (Az Ószövetségben sok helyen, az evangéliumokban pedig Máté 6,33; Lukács 12,31)

Hogy mit kellene keresni? A szellemi logikai rendszerünknek a helyességét, meg kellene találnunk, ha van benne hiba, és a magunk érdekében jó lenne kijavítanunk. Ha ez sikerül, akkor jön el a szemmel nem látható és bennünk lévõ Isten országa (Károli: Lukács 17,20), amit a buddhisták megvilágosodásnak neveznek. Beáll a belsõ szellemi-lelki tökéletesség állapota, ami szavakkal nem mondható el és kívülrõl nem látszik az emberen.

A bennünk lévõ örök igazságok mûködtetik az Univerzumot, és a császárt is azok tették uralkodóvá, emiatt alárendelõ a két igazság közötti kapcsolat. A szellemiek magasabbrendûek és az ember által megváltoztathatatlanok. Nem tudjuk õket tárgyiasítani, csak történetekkel, példázatokkal körbeírni. Azonban mindenki más mélységben, nem egyformán érti ezeket a szellemi írásokat, mint pl. a Bibliát, ezért van szükség a társadalmi törvényekre is.

Nem anyagi, hanem csak örök igazságok szerint élõ embereket tökéletes szellemiségûeknek is mondhatjuk, akiknek nem számít a külsõség, õk a belsõ logikai rendszerüket mindenképpen meg tudják valósítani, teljesen mindegy, hogy éppen kié a földi hatalom. De õk soha nem a saját érdekeiket helyezik elõtérbe és nem a pénz vagy hírnév után vágyakoznak, hanem általában a többi ember kivétel nélküli megsegítése a céljuk, akár az igazi orvosoké. Bolondok (?) õk tulajdonképpen, akik már leépítették az emberi énjüket és csak az "Isten dicsõségét" keresik, azaz minden gondolatukat, szándékukat és cselekedetüket az örökkévalóság és annak igazsága hatja át. Általában még idõs korukban is látszik rajtuk, hogy a lelkük fiatal maradt. Õket mindig a saját anyagtalan és hibátlan belsõ igazságaik viszik tovább az életben, és nem hagyják magukat megtéveszteni a külvilág illuzórikus történéseivel.

A mulandóság csalijaira nem harapnak rá, hiszik, tudják, hogy mindig a szellemi igazság jut érvényre (pl. Máté 6,13: "tiéd az ország, a hatalom és a dicsõség mindörökké."), földi hívságokkal vagy anélkül, nekik mindegy.

Mi történhet, ha meghalunk? Megszûnik az anyagi tér-idõ dimenzió, azaz a mulandóság ruháját levetjük magunkról, de nagy kérdés, hogy végleg meg tudtunk-e tõle szabadulni, vagy az igazságaink újra ránk adják: ez a reinkarnáció elmélete, amit több vallás is hirdetett. A Bibliából valószínûleg kiszedték, de azért nem teljesen: János 3(,7): "Szükség néktek újonnan születnetek.". A halálunk után az anyagtalan logikai rendszerünk megmarad, ami nem más mint a lelkünk, szellemünk, tudatunk, és ugyanúgy az a szellemiség fog rajtunk uralkodni, ami a földi életünkben, és oda visz minket, ahova megérdemeljük. Mindig az lesz az igazságunk, ahogyan láttuk a dolgokat és gondolkodtunk róluk, csak személytelenül és tévedések nélkül, mert ilyen a valódi igazság.

Buddhisták ezt úgy mondják, hogy a halálunk után mi fogjuk önmagunkat megítélni: a felsõbb vagy valós énünkrõl, a keresztény ISTEN-rõl van szó, ami etimológiailag elemezve annyit jelent: "az IS TE(Nmagad) vagy": mindennek a legvégsõ oka, az elképzelhetetlen szellemi kiindulópontja, amely bennünk nyilvánvalóan létezik. Nagy problémánk lehet, ha nem keressük, nem találjuk vagy nem fogadjuk el az igazi önmagunkat, legbelsõ lényegünket. Mulandó igazságaink és életünk is minden bizonnyal ebbõl a meghasonlásból keletkeztek. Illuzórikus emberi énünk -- a menedzserünk -- védi az érdekeinket, megélhetésünket a társadalomban, de akadályozhat minket a tiszta igazság meglátásában. Nem gondolnám, hogy a keresztény, hindu vagy buddhista tanok ellentétesek lennének egymással vagy akár az írásaimmal, csak más a spirituális igazságok megközelítése. Bölcs emberek megértik a leírtakat, aki pedig nem hiszi, járjon utána. Mert a szellemi fejlõdés arról szól, hogy az igazságot mindenkinek a saját bõrén érezve kell megtanulni.

Nagy tanítómesterünk, az élet folyamatosan magyarázza nekünk, de odafigyelés vagy megfelelõ képességek hiányában sajnos gyakran nem értjük. Mindig az anyagtalan logikai rendszerünkön belül és annak megfelelõen véleményezzük a dolgokat, a hibás szellemi rendszer pedig eltorzítja a világ tökéletességét --> (Máté 5,48). Szerintem ennek a rendszernek a tökéletesítése lenne az emberi élet végcélja.

Az anyag az anyagból nézve olyan valóság, ami az örök igazságok felõl csak álom, illúzió. Errõl szólt a 'lét és logika', meg az aranytömbös bolondvicc, és valami hasonlót magyaráztak a keleti filozófiák is már többezer évvel ezelõtt, amit az európai ember nem ért. Talán mi is így kerültünk ide a Földre, ahogy a dal is mondja: "Álmodtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui elõtt.". Csak meg kell tanulnunk jól álmodni, amihez a szellemi tökéletesség szükséges.

A világ szimpla létezését senki sem vitatja, az tényállás, de az anyag valóságát, az érzékelésünktõl független létezését bizonyítani kellene, amit azért nem lehet, mert mindent a fizikai testünkön keresztül érzékelünk, ami szintén anyagból van. Nem kívülrõl, hanem belülrõl látjuk az anyagot, tehát a létezését csak önmagával tudjuk igazolni, ami tautológia. Ha alaposan átgondoljuk, rájöhetünk, hogy az anyag csak egy közeg, amiben az ember szellemi mivolta megjelenik.

Az a módszer, ahogyan a természettudományok agyonelemzik az anyagot, a gyakorlati életünkben hasznos lehet, szellemi szempontból tekintve azonban tévút, sehova sem vezet. Vajon mikor fognak erre az emberek rájönni? Majd ha olyan nehézségekkel találkoznak, amiket a tudományaik nem tudnak megoldani, és akkor talán elkezdik a szellemi gyökerüket keresni, mert jelenleg csak az anyagi dolgok érdeklik õket. Mik lehetnek ezek a problémák? A belsõ harmónia elvesztése, békétlenség, betegségek, a boldogságnak külsõségekben, pl. birtoklásban, élvezetekben és önmagunk fényezésében való keresése és az ezekkel járó kiábrándulás, sorscsapások, amibe én már a kedvezõtlen születési feltételeket is beleértem.

Ezek a bajok végsõ soron mind a rossz szellemiségre vezethetõk vissza, amit a mai tudomány nem ismer el, mert csak anyagi összefüggéseket vizsgál és hiányzik belõle a spiritualitás, ami modern felfogásban az intelligens belsõ számítógépünknek az elveirõl és az anyagban való vagy afeletti mûködésérõl szól. Ez a tudatlanság a világ szellemi süllyedésével függ össze, ami egyelõre párhuzamos és ellentétes a technika fejlõdésével. A megoldást pedig már elmondtam: honnan akarod látni a világot, a mulandóság vagy az örökkévalóság felõl?

Az anyagi bázisra való építkezés korunk általános felfogását jellemzi. Spirituális szempontból azonban az lenne a cél, hogy felismerjük: életünket nemcsak pénzre, hanem szellemi igazságokra is építhetjük (Máté 6,19-20; Lukács 12,33), amelyeknek megvan a maguk logikája. Földi igazságainkat a földi körülmények bármikor elvehetik tõlünk, a szellemieket azonban soha senki. Ha az aranytömbjeinket akár az életünk végéig is birtokoljuk, a halál mégis elrabolja tõlünk, és akkor jön (?) a boldogtalanság, ahogy a bolond ezt próbálta elmagyarázni a közgazdásznak, aki bizonyára nem értette a csíziót. Az örök igazságok kivetik magukból a mulandót, ami követeli a halált, az pedig majd elveszi az anyagi dolgainkat.

2016.03.30.-04.28.