Asztrológiai cikkek

Keschitz György cikkei

Keschitz György
Az arany és a boldogság

A közgazdász (K) és a bolond (B) beszélgetnek.
B: Az örök igazságok boldoggá teszik az embert.
K: Nem értem.
B: Elmagyarázom magának. Pl. 2+3=5 mindig igaz.
K: Ez általában az embereket csak akkor teszi igazán boldoggá, ha ugyanezt a saját aranytömbjeikkel számolhatják.
B: És ha megsemmisülnek az aranytömbök?
K: Akkor nagy baj van.
B: Látja, szólni kellene az embereknek, hogy vegyék ki az örök igazságaikból az aranytömbjeiket, nehogy boldogtalanná váljanak, ha esetleg ellopják tõlük.

2016.01.20.

Magyarázat:
Két ellentétes filozófia találkozását láthatjuk. Az egyik az anyagi világból, a másik pedig anyagtalan örök igazságokból indul ki, és ezért különbözõ következtetésekre jutnak.
A közgazdász a kõkemény anyagi realitásban él, a bolond azonban az anyagtalan örök igazságok birodalmában.
A párbeszéd rámutat arra, hogyha a közgazdász logikai rendszerébõl kivesszük az anyagi értéket, akkor az összedõl mint a kártyavár.
A beszélgetés vicces, mert a bolond nem az aranytömbök esetleges elvesztésében látja a problémát, hanem az örök igazságok és az arany összeférhetetlenségében -- amit azzal indokol, hogy a 2+3=5 aranytömbökkel számolva csak addig lesz igaz, amíg megvannak az aranytömbök --, és ezért azok elméleti szétválasztását javasolja az emberek gondolkodásában: vegyük ki az örök igazságainkból az aranytömbjeinket, azaz ne a sok pénzt, hanem az igazságot szeressük, és akkor megmarad a boldogságunk. A mi igazságainkban az is benne van, hogy az életünkhöz szükséges pénzt, ha megérdemeljük, megkapjuk a Sorstól.
A sok pénz szeretete akkor lehet baj, ha ellentétben van a saját örök igazságainkkal.
A történet igazából filozófiai tanítás szeretne lenni, és az elõzõ, "A lét és a LOGIKA viszonya" címû írásomhoz kapcsolódik.

2016.01.22-23.