Asztrológiai cikkek

Osthanes cikkei

A tudományok királynõje (2006.MAY.01. 13:06:45)

Az asztrológia története

10. Az asztrológia ma és holnap

Noha a 20. században a teozofikus és az abból kinõtt, Magyarországon a '90-es években ismertté vált "pszichológiai" csillagfejtés bitorolta az asztrológia nevét, az elmúlt évtizedekben kedvezõ változások indultak meg. Mindig akadtak olyanok, mint Vivian Robson vagy a Zoltan Mason néven alkotó Schnitzer Zoltán, akik igyekeztek visszanyúlni az elõdök munkásságához, még ha megállapításaikat a kortárs csillagfejtés tanai is befolyásolták. Jellemzõ módon viszont ez az történeti érdeklõdés a csillagfejtés talajáról indult ki, és még ma is sokan vannak, akik horoszkópkészítõ gyakorlatukat próbálják a különbözõ korok asztrológiájának egyes elemeivel kiegészítve biztosabb talajra helyezni.

A kutatások élharcosai a 19-20. század ókortudósai voltak, akik kultúrtörténeti jelenségként fogták fel és dolgozták fel a görög asztrológia történetét és technikáit. Elsõ helyen a modern asztrológiatörténet atyja, Auguste Bouché-Leclercq említendõ, aki alapvetõ, ám mára idejétmúlt feldolgozását adta a görögök asztrológiájának. Az õ munkássága nyomán kultúr- és vallástörténészek, késõbb tudománytörténet-kutatók folytatták a múlt asztrológiájának feltárását. Ezek, Franz-Valéry-Marie Cumont, Franz Boll, Lynn Thorndike, Wilhelm Gundel, és fia, Hans Georg Gundel, majd a tudománytörténész Otto Neugebauer korszakalkotó munkát végeztek a görög asztrológiai szövegek kiadása, a történeti összefüggések kutatása terén. Az asztrológiai kutatások legkiemelkedõbb alakja a közelmúltban elhunyt David Pingree volt, aki indiai, perzsa, arab, egyiptomi, görög, latin és középkori forrásokat hozott napvilágra. Ezen tudósok fáradozásai nélkül sokkal kevesebbet tudnánk az asztrológia történetérõl, technikáiról.

Bár a görög asztrológia kutatása évszázados múltra tekint vissza, a figyelem csak néhány évtizede fordult az arabok felé. Az eredeti arab nyelvû asztrológiai mûvek kiadása ugyan már megkezdõdött, de még sok munka áll a kutatók elõtt. Ezzel szemben a középkor szinte teljes mértékben elhanyagolt idõszak a kutatások mai állása szerint.

A komolyabb asztrológiatörténeti kutatásokba kezdõ horoszkópkészítõk esetében másfajta irányultság fedezhetõ fel. Ezek a 17. század asztrológiájának kutatásával kezdték, hogy ezáltal gazdagíthassák szakmai ismereteiket. Bár a már a teozófus csillagfejtõk is hivatkoztak Morinra, vele komolyabban csak Schnitzer Zoltán foglalkozott, aki az Egyesült Államokban sokat tett Morin rendszerének népszerûsítéséért. Egyik legkiválóbb tanítványa, Robert E. Zoller tanárának útmutatásai szerint a középkori latin nyelvû asztrológiai irodalmat tanulmányozva, az arab és középkori technikákat gyakorlatba is átültetve dolgozta ki annak a fõként születési asztrológiát ismertetõ tanfolyamnak az anyagát, amely "Középkori asztrológia" néven az egyik legkiválóbb asztrológiai képzettséget adó tanfolyam. Magyarországon az õ tanítványa, Tamáskovits Gyula vezeti be az érdeklõdõket a középkori asztrológiába (információ:  http://RACAS.hu  (»»http://RACAS.hu/?sid=5)).

Korábban Zoller két társával, Robert Handdel és Robert Schmidttel együtt irányította a Project Hindsight vállalkozást, amely az ókori és középkori asztrológiai szövegek közzétételét tûzte ki célul. Ma ezt Robert Schmidt viszi tovább, aki a vállalkozás irányvonalát szûkítve a görög asztrológiai eszközök használatát kívánja feltámasztani. Ezzel szemben Robert Hand, a csillagfejtés számos ágának meghatározó személyisége, akinek a kortárs asztrológia is sokat köszönhet, a saját maga által választott úton halad a történeti szövegek összegyûjtésében, míg a horoszkópkészítõk-asztrológusok által összehozott, "asztrológiai" képzést nyújtó Kepler University egyik tanára.

A kérdõasztrológia "újrafelfedezése" Olivia Barclay nevéhez fûzõdik, aki elsõsorban Lilly nyomdokait követve élesztette fel az asztrológia leghasznosabb ágazatának ismeretét. Az õ köréhez tartozó brit és amerikai asztrológusok érdeklõdésének középpontjában a 17. századi angol szerzõk munkássága áll, bár az elmúlt egy évtizedben megindult a párbeszéd a középkori asztrológiát képviselõ oldallal. Barclay legismertebb, bizonyos körökben renegátnak tekintett tanítványa a világhírû brit asztrológus, John Frawley, aki sportversenyek elõrejelzésével alapozta meg hírnevét. Iskolájának szellemiségét viszont a Hideaki Shuseh Kokubu, Carlotta Machado Mendes és Kristina Waardahl által alapított Institute of Traditional Astrology (ITA) viszi tovább, amely Magyarországon három éve van jelen klasszikus kérdõasztrológiai kurzusával. A tanfolyamot Waardahl szakmai felügyeletével Tárnoki Gábor irányítja. Hasonlóan kérdõasztrológiát oktat az országban Herbály Zsuzsanna a Regio Astrologiae Csillagtudományi Egyesület (RACAS) berkein belül (információ:  http://RACAS.hu  (»»http://RACAS.hu/?sid=5)).

A szemlélet örvendetes változását jelzi, hogy míg korábban a csillagfejtéssel foglalkozók mintegy kiegészítésképpen fordultak az asztrológia felé, sokat tettek annak újrafelfedezéséért, de az eredeti asztrológiai technikákat a csillagfejtésbõl átvett tényezõkkel "modernizálni", helyesebben szólva, felhígítani, mostanság egyre világosabbá válik minden komolyabb asztrológia iránt érdeklõdõ számára, hogy a valódi asztrológiának nincs dolga a csillagfejtéssel, annak megállapításai nem stabilizálják, hanem veszélyeztetik a koherenciáját, és hogy az asztrológia tudománya önmagában is megáll. Iskolánként változik viszont, mit tekintenek mérvadó asztrológiának: a görögökét, az arab és középkori asztrológiát, vagy az asztrológia hattyúdalának számító 17. század "reneszánsz asztrológiáját". Jelenleg ugyan még kisebbségben vannak az asztrológia és a csillagfejtés teljes elválasztásáért küzdõ "szeparatisták" a kettõ párbeszédét szorgalmazó "integralistákkal" szemben, de a jövõben minden bizonnyal az egyedül ésszerûnek tekinthetõ szeparatista felfogás gyõzelmével kell számolnunk. Ezt persze nem könnyíti meg, hogy az igazi, klasszikus asztrológia híveinek mind a csillagfejtõkkel, mind a szkeptikusok tömegével szemben meg kell tudni védeniük álláspontjukat, amelyben nem hivatkozhatnak csupán a tapasztalatra, hanem széleskörû elméleti és történeti tudást is fel kell tudniuk mutatni, hogy az asztrológiával kapcsolatos, félreértéseken, ismeretlenségen és elõítéleteken nyugvó közfelfogás megváltozhasson.

A jövõ asztrológiája elõtt még sok teendõ áll. Elodázhatatlan feladat, hogy az asztrológus-hallgatók kezébe eredeti mûvek, mérvadó összefoglalások kerülhessenek. Idõszerû az is, hogy az asztrológiai ágazatok között egészséges egyensúlyt teremtsenek. Így a kérdõasztrológiát, amelyet manapság a 17. századi állapotát alapul véve tanítanak, az autentikusabb középkori felfogás szerint kellene megerõsíteni, és végérvényesen számûzni mindazokat az idegen, félrevezetõ eszközöket, amelyek a 20. századi csillagfejtésbõl származnak. Szükségesnek tûnik az idõválasztó és egyetemes asztrológia rehabilitálása, amelyek manapság jelentõsen háttérbe szorultak. Meg kell találni a helyét az asztrológiai praxisban a születési asztrológiának, amelynek primitivizált változata uralja a csillagfejtést, de amely nem tartható, ha klasszikus eszközökkel dolgozunk, a technikák használatának munkaigényessége miatt.

Nem halasztható tovább a görög asztrológiai technikák újrafelfedezése sem, amelyek jelentõsen gazdagíthatnák az asztrológia eszköztárát. Továbbá nagy felelõsség hárul a tudományos kutatókra is, hogy a középkori asztrológia se maradjon ki az érdeklõdési körükbõl, és végre megbízható szövegek alapján lehessen az akkori technikákat tanulmányozni. És persze a legnagyobb erõfeszítést abba az irányba kell tenni, hogy az asztrológia ismét polgárjogot nyerjen. Ez szisztematikus felvilágosító, ismeretterjesztõ munkát igényel, mivel csak így szavatolható, hogy az emberek újra felismerjék, milyen hasznos segédeszköze a mindennapi életnek az asztrológia által nyújtott útmutatás. Bízom benne, hogy az asztrológusok felismerik, ezeket a célokat csak összefogással lehet elérni, és a személyes, anyagi érdekellentéteket félretéve elindítják a szükséges változtatásokat.

Osthanes