Regio Astrologiae C. A. S. -- http://www.racas.hu
bloGime - Gime blog - http://x3dgime.blogspot.com Placidus + Nostradamus asztrológiai rendszer
2019.AUG.19.HÉ.
 START   ELMÉLET   SZÓTÁR   GYAKORLAT   LETÖLTÉS   CIKKEK   HUMOR   SZERVEZETEK   KÉRDÉS   MÉDIATÁR   SÚGÓLYUK   PLACIDUS 
KERESÉS
a  kemitenpet.hu  lapjain
 
(jelen ablakba nyílik)

Asztrológiai cikkek

 99astro           
 A Lion            
 Keschitz György   
 Kozma Szilárd     
 Osthanes          
 Pius              
 TGA               

Az asztrológia "ellen" írt cikkek

 Sziluett          
    Tud. vizsg.... 

 [ FÓRUM ] 

 Kilátó            

 Irodalom          

 Események fent... 

 Aktuális látványok 

 Aktuális efemerisz 

 Frissítések       

 Vebsajt_TÉRKÉP    

 Impresszum        


Aktuális Holdfázis
moon info


A
Kemit en Pet csillagtudomány
oldalait jelenleg
csak Te
olvasod.

Lehetnétek többen is... ;-)

Szavazz rám @ Asztromokus horoszkóp
Beléptem:
2003.NOV.22.SZO.
00:18:CET
Budapest.HU

MEGAPORT szavazó
Katt az OK-ra! ;-)
adott pontszám:

LinkStore©
ERROR : Indítva:
2007.MÁJ.15.KE.
12:26 CEST
Budapest.HU
(19E04, 47N30)


A
Kemit en Pet csillagtudomány
Google-helyezése:
Google PRt - Post your Page Rank with MyGooglePageRank.com



(C) Kemit en Pet (R) 2002-2019

Nyomtatáshoz való változat megnyitása új ablakban, amit utána be lehet zárni

Sziluett (Szilágyi András) cikkei


Eredeti URL: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/asztrol/asztrol.htm Az asztrologia tudomanyos vizsgalatai

Az asztrológia tudományos vizsgálatai

Az asztrológiában való hit rohamos terjedésének ismert szociálpszichológiai okai vannak. Vessünk azonban most egy pillantást magára az asztrológiára: igaz-e, amit az asztrológia állít, vagyis hogy az emberi jellemek és a sorsok összefüggésben állnak az égitestek járásával? Szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis az asztrológia ellenôrizhetô állításokat tesz; semmiféle módszertani akadálya nincsen, hogy ezen állítások igazságtartalmát tudományos módszerrel megvizsgáljuk -- ha már az asztrológusok nem veszik a fáradságot arra, hogy állításaik mellé bizonyítékokat sorakoztassanak fel. Kíváncsi kutatók az elmúlt évtizedek során ezt meg is tették. Több mint 30 tudományos vizsgálatot végeztek az asztrológia állításaival kapcsolatban, s a vizsgálatok többsége referált tudományos folyóiratokban jelent meg (leginkább a Journal of Psychology-ban). Az alábbiakban ezekrôl adok rövid összefoglalást, az irodalomjegyzék a cikk végén található.

Hogyan vizsgálható az asztrológia tudományosan? Bizonyára sokan arra gondolnak, hogy a tudomány mindössze arra képes, hogy az égitesteknek a földi élôlényekre gyakorolt hatását valamelyes pontossággal kiszámítsa. Természetesen adható megalapozott becslés ennek a hatásnak a nagyságára, s ekkor azt kapjuk, hogy a hatás eltörpül az embereket érô ezerféle más környezeti hatás mellett, így az égitestek járása várhatóan nem lesz érzékelhetô hatással az emberekre. Fel lehet aztán vetni olyasmit, hogy pl. a horoszkópok csillagászatilag nem korrektek, stb., de ez nem igazán érdekes. Az asztrológusok jelentôs része azonban egyáltalán nem gondolja azt, hogy a bolygók hatnak az emberekre; ôk az "amint fent, úgy lent" ezoterikus alapelvre hivatkoznak, és azt állítják, hogy valamiféle szinkronicitás van az égitestek világának eseményei és az emberi világ eseményei között, anélkül, hogy a kettô között ok-okozati összefüggés lenne. A tudománynak tehát nem marad más feladata, mint az, hogy megvizsgálja: vajon tényleg van-e valamiféle párhuzam, együttváltozás (szakszóval korreláció) az égitestek járása és az emberi jellemek, sorsok alakulása között.

A kutatók alapjában véve háromféle megközelítést alkalmaztak az asztrológia tudományos tesztjeinél:

  1. Sok-sok emberbôl álló mintákon megvizsgálták, kimutatható-e bármiféle összefüggés az emberek születési horoszkópjának paraméterei és egyes tulajdonságaik, személyiségvonásaik között. A személyiségvonásokat rendszerint a pszichológiában használatos és elfogadott pszichológiai tesztekkel tárták fel.
  2. Neves asztrológusok képességeit ellenôrizték oly módon, hogy az asztrológusoknak embereket mutattak be, és az asztrológusok feladata az volt, hogy a mellékelt néhány horoszkóp (pontosabban születési idôpont) közül válasszák ki az illetô személy horoszkópját. A neves asztrológusok alkalmazásának az az elônye, hogy a horoszkópokat valóban szakszerûen lehet kiértékelni, így nem érheti a kutatókat az a vád, hogy nem értenek az asztrológiához, ezért kapnak negatív eredményeket.
  3. Azt vizsgálták, hogy az emberek mennyire képesek kiválasztani a saját horoszkópjukat (pontosabban a horoszkóp alapján készült jellemzésüket) egy köteg horoszkóp közül, és azt is megkérdezték tôlük, mennyire érzik igaznak magukra nézve a horoszkópok állításait. Ennek a módszernek az az elônye, hogy nem támaszkodik speciális pszichológiai tesztekre (egyesek ugyanis a pszichológiai tesztek érvényességét kétségbe vonják), hanem a személy önismeretére támaszkodik. E vizsgálatok révén arra is magyarázatot kaphatunk, hogy vajon miért hiszi el szinte mindenki a horoszkópjában olvasható állításokat.
A következôkben sorra veszem az egyes vizsgálati típusokat, és ismertetem a vizsgálatok eredményeit.

A. Az asztrológia statisztikai próbái

Ennek a vizsgálati típusnak egy francia kutató, Michel Gauquelin volt az úttörôje, de számos más kutató is jelentôs eredményeket ért el.

Gauquelin (1955) az emberek foglalkozása, valamint a Merkur, a Vénusz, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz és a Hold szerinti születési állatövi jegyei között keresett összefüggést. Nem talált korrelációt. 1967-ben egy másik vizsgálatot végzett, melyben azt nézte meg, melyik házban van a Szaturnusz a sikeres emberek horoszkópjában, és melyik házban van a Mars a gyilkosok horoszkópjában. Azt találta, hogy mindkét esetben teljesen véletlenszerû az eloszlás. 1982-ben kétezer neves sportoló, színész, tudós és író személyiségprofilját állította össze életrajzaik alapján. Ezeket a személyiségprofilokat összehasonlította az asztrológiában a Nap és a Hold jegyével, valamint az aszcendensekkel társítható személyiségvonásokkal. Munkájához nyolcféle asztrológiai tankönyvet használt fel. A valódi és az asztrológiából nyert személyiségprofilok között semmiféle korrelációt nem talált, akár a sziderikus, akár a tropikus állatövi jegyet vette figyelembe.

Meg kell jegyezni, hogy egyik vizsgálatában Gauquelin azt figyelte meg, hogy a kiemelkedô tornászbajnokok születési horoszkópjában a Mars gyakrabban fordul elô bizonyos házakban, mint másokban, és az eltérést szignifikánsnak találta. Ez a híres-hírhedt Mars-effektus. Más vizsgálatok ezt a megfigyelést nem erôsítették meg, de tekintettel arra, hogy igen heves, személyeskedésekkel tûzdelt és a fair play szabályainak fittyet hányó vita követte a Mars-effektus "felfedezését", ma ebben a kérdésben sajnos nem lehet tisztán látni. A Mars-effektussal kapcsolatos vitákra ezért itt nem térek ki.

Van Deusen (1976), Culver és Ianna (1977) és Culver (1979) azt vizsgálták meg, hogy van-e összefüggés az emberek foglalkozása és a Nap állása szerinti állatövi jegyük között. Vizsgálataikat több mint 60 különbözô foglalkozásra terjesztették ki. Mindhárom vizsgálat negatív eredményt hozott: semmiféle korrelációt nem tapasztaltak a foglalkozás és a Nap szerinti állatövi jegy között.

McGervey 6000 politikus és 10 000 tudós születési jegyét vizsgálta meg, és azt találta, hogy ezek eloszlása teljesen véletlenszerû.

Pellegrini (1973), Silverman és Witmer (1974), Per Dalen (1975), valamint Dean és Mather (1977) szintén a Nap állása szerinti állatövi jegy alapján vizsgálták meg az emberek személyiségvonásait. Az emberek jellemvonásait az általánosan használatos pszichológiai tesztekkel határozták meg, legtöbbször a California Personality Inventory (CPI) tesztet alkalmazták. Egyik vizsgálat sem talált korrelációt semelyik személyiségvonás és a Nap szerinti születési jegy között, mindössze Pellegrini talált gyenge korrelációt a CPI-bôl nyert nôiességi index és a születés évszaka között.

Hasonló vizsgálatokat végzett Illingworth és Syme (1977) és Tyson (1977). Szintén a CPI tesztet használták a személyiség jellemzésére, és ismervén Pellegrini említett eredményét, a nôiességi indexet külön megvizsgálták. Semmiféle korrelációt nem tudtak megállapítani egyetlen személyiségvonás és a Nap szerinti születési jegy között, beleértve a nôiességi indexet is.

Barth és Bennett (1974) a Merkur, a Vénusz, a Mars és a Jupiter szerinti születési jegy, valamint a foglalkozás, az egészségügyi problémák, a testmagasság és az élettartam között próbált összefüggést kimutatni. Semmilyen korrelációt nem találtak. Ugyanezt a vizsgálatot végezte el Culver és Ianna (1977), csak ôk még azt is megnézték, hogy az egyes bolygópároknak az ekliptika mentén vett szögtávolsága összefügg-e az említett tulajdonságokkal. Nem találtak semmilyen összefüggést.

Mayes és Klugh (1978) szintén nemcsak a Nap szerinti születési jegyet, hanem a Hold és 8 bolygó születéskori házát és öt bolygóaspektust is figyelembe vett vizsgálatainál. Kétféle pszichológiai teszt, a Minnesota Multiphasic Personality Inventory és a Leary Interpersonal Check List segítségével 13 személyiségvonást határoztak meg, összesen 196 személyen. Semmilyen korrelációt nem találtak semelyik személyiségvonás és az asztrológiai jellemzôk között.

Mayo és munkatársai (1979), valamint Jackson (1979) az asztrológiai tényezôk és az introvertáltsági/extravertáltsági index között próbáltak összefüggést kimutatni. Az introvertáltsági/extravertáltsági indexet az Eysenck Personality Inventory (EPI) nevû pszichológiai tesztbôl nyerték. Azt találták, hogy van bizonyos korreláció a kettô között. Veno és Pammunt (1979) megismételték ezeket a vizsgálatokat, de nekik nem sikerült a korrelációt reprodukálniuk. Végül Pawlik és Buse (1979) munkája öntött tiszta vizet a pohárba: megmutatták, hogy a Mayo és mtsai, valamint Jackson által talált korreláció megmagyarázható azzal, hogy egyes kísérleti személyek tudták, hogy asztrológiai jegyeikbôl milyen eredmény várható, és ennek alapján viselkedtek a tesztek elvégzésekor. Ezt Mayo és mtsai, valamint Jackson is elismerték utólag, sôt, további vizsgálatokat végeztek, s ezek is a korreláció hiányát támasztották alá.

Eysenck (1979), Jackson és Fiebert (1980), valamint Saklofske és munkatársai (1982) újfent az asztrológiai tényezôk (a Nap és a bolygók állása) és a személyiségvonások között kerestek összefüggést, beleértve az EPI-bôl nyert introvertáltsági/extravertáltsági indexet is. Semmiféle korrelációt nem találtak.

Néhány speciálisabb kérdés vizsgálatára is sor került, melyeknél már nemcsak az emberek foglalkozását vagy személyiségét, hanem sorsát is vizsgálták.

Az asztrológusok sokszor adnak olyan tanácsot, hogy házastársul milyen jegyû személyt válasszunk, szerintük ugyanis bizonyos kombinációk sikeresebbek, mint mások. Ha ez igaz, akkor a rossz kombinációjú házaspárok gyakrabban válnak el, mint a jó kombinációjúak. Ezt vizsgálta meg Kop és Heuts (1974), valamint Silverman és Bernie (1977). Azt nézték meg: van-e összefüggés a házaspárok válási gyakorisága és a Nap szerinti születési jegyei között. Kop és Heuts Amszterdamban, Silverman és Bernie pedig Michigan államban végezte el a vizsgálatot. Azt találták, hogy nincs összefüggés a válási gyakoriság és a születési jegyek kombinációja között.

Press és munkatársai (1979) arra voltak kíváncsiak: vajon van-e az emberek születési horoszkópjában olyan paraméter, amely elôrejelezheti, hogy az illetô valamikor öngyilkosságot fog elkövetni. Az 1969 és 1973 között New York-ban történt öngyilkosságok adatait használták fel munkájukhoz. Kiválasztották azokat az öngyilkosokat, akik New York-ban születtek, és születési idôpontjuk ismert volt. 311 ilyen esetet találtak. Mindegyik öngyilkoshoz hozzárendeltek egy élô kontrollszemélyt, aki ugyanabban az évben és ugyanabban a kerületben született, mint az adott öngyilkos. Az öngyilkosokat és a kontrollszemélyeket három csoportba sorolták az öngyilkosság éve szerint. Ezután egy számítógépprogram 100 000 különféle asztrológiai tényezôt vizsgált meg mind a 622 születési horoszkópban, felderítendô, hogy van-e olyan tényezô, amelyik szignifikáns különbséget mutat az öngyilkosok és a kontrollszemélyek csoportja között. Azt találták, hogy egyetlen tényezô sem áll korrelációban az öngyilkossággal.

Összefoglalva az asztrológia statisztikai próbáinak eredményeit: az elvégzett mintegy 25 tudományos vizsgálat szerint semmiféle korreláció nincsen semelyik asztrológiai paraméter és az emberi tulajdonságok, sorsok között.

B. Neves asztrológusok tesztelései

Culver és Ianna (1988) egy John McCall nevû híres asztrológust tesztelt kettôs vak módszerrel a Virginia Egyetemen. McCall azt állította, hogy ha bemutatnak neki valakit, és odaadnak neki négy horoszkópot, amelyek közül az egyik a bemutatott személyé, a másik három pedig teljesen másoké, akkor ô 80%-os biztonsággal ki tudja választani a bemutatott személy horoszkópját a négy közül. A kísérlethez 28 személyt választottak ki, McCall igényei szerint (természetes születésû, tehát nem koraszülött és nem császármetszéssel született fehéreket). McCall tetszése szerinti mélységben megismerkedhetett a bemutatott személyekkel. McCall a 28 esetbôl 7 alkalommal találta el a megfelelô horoszkópot, tehát a véletlen találgatással pontosan megegyezô gyakorisággal.

Carlson (1985) komplex vizsgálatot végzett, melynek eredményét a világ legtekintélyesebb tudományos hetilapja, a Nature közölte. A vizsgálat során 116 felnôtt személy kitöltötte a California Personality Index (CPI) személyiségtesztet, és megadta születési adatait. Ezután a születési adatokat neves asztrológusoknak adták át, és minden születési adathoz három CPI-teszteredményt is adtak; a három CPI-teszteredmény közül az egyik azé a személyé volt, akihez a születési adat tartozott, a másik kettô véletlenszerûen kiválasztott más személyeké volt. Az asztrológusok feladata az volt, hogy értelmezzék a születési adatot (készítsenek horoszkópot), és a három CPI-teszteredmény közül rendeljék hozzá a megfelelôt. A vizsgálatban 28 asztrológus vett részt, mindegyiküket a National Council for Geocosmic Research (az asztrológusok legtekintélyesebb szakmai egyesülete az USA-ban) San Francisco-i tagozata ajánlotta. Az asztrológusok a vizsgálat elôtt jóváhagyták a feltételeket, és azt állították, hogy az esetek több mint 50 százalékában ki fogják választani az adott születési adathoz tartozó CPI-profilt. Az eredmény: a 116 próbából az asztrológusok 34 esetben tudták kiválasztani a megfelelô CPI-profilt. Ez megegyezik a véletlen találgatás esetén várható 1:3 aránnyal.

Átgondolt vizsgálatot végzett McGrew és munkatársai (1990). Hat asztrológus szakértô egymástól függetlenül azt a feladatot kapta, hogy párosítsa össze 23 ember születési horoszkópját a róluk készült dokumentációval. Az önkéntes résztvevôk dokumentációja tartalmazta a résztvevôk élettörténetét, szembôl és profilból készült fényképét, valamint kétféle pszichológiai teszt szerinti személyiségprofiljukat (a Strong-Campbell-féle Vocational Interest Blank és a Cattell 16-P.F. Personality Inventory tesztet alkalmazták). Az asztrológusok eredménye megfelelt a véletlen találgatás esetén várható találati aránynak, és ugyanekkora teljesítményt nyújtott egy nem asztrológus kontrollszemély is. A teljesítmény egyébként független volt attól, hogy az asztrológusok elôzôleg milyen találati arány elérését vállalták. Az asztrológusok párosításai továbbá egymással sem egyeztek meg.

Összefoglalva az asztrológusok teszteléseinek eredményeit: az igen gondosan átgondolt és megtervezett, referált folyóiratokban publikált három teszt során tesztelt több tucatnyi neves, nagytekintélyû asztrológus mindegyike tökéletes kudarcot vallott, noha a tesztek feltételeit velük teljes egyetértésben alakították ki. Hasonló teszteléseket még számos kutató és magánszemély (köztük James Randi) is végzett rádió- és tévémûsorokban, ill. a saját szakállukra. Az asztrológusok kivétel nélkül minden esetben kudarcot vallottak.

C. A saját horoszkóp kiválasztásán alapuló tesztek

A saját horoszkóp kiválasztásán alapuló tesztek fô nehézsége az, hogy az emberek nagy részének van valamelyes fogalma az asztrológiáról, tudja, hogy milyen jegyben született, s gyakran azt is, hogy azzal a jeggyel milyen tulajdonságokat szoktak társítani. Emiatt az emberek gyakrabban választhatják ki a várt horoszkópot, mint ha egyszerûen csak az önismeretükbôl indulnának ki. A kutatók ezzel a problémával vagy nem törôdtek, vagy különféle praktikákkal próbálták kiküszöbölni.

Carlson (1985) Nature-ben megjelent vizsgálatában nemcsak az asztrológusokat vizsgálták, hanem fordított próbát is végeztek: 83 személy számára professzionális asztrológusokkal horoszkópokat készíttettek. Ezután mindegyik személynek három horoszkópot adtak: az egyik a sajátjuk volt, a másik kettô másoké, s a résztvevôk feladata az volt, hogy a három horoszkóp közül válasszák ki a sajátjukat. A 83 személy közül 28 választotta ki jól a saját horoszkópját. Ez megfelel a véletlen találgatás esetén várható aránynak.

Hasonló jellegû vizsgálatot végzett Geoffrey Dean. A kísérletben résztvevô személyek számára horoszkópot készíttetett, majd a horoszkópok egy részét átírta oly módon, hogy tartalmukat az ellenkezôjére változtatta (minden leírt tulajdonságnak az ellenkezôjét írta le). Ezután a résztvevôk felének a valódi horoszkópját, másik felének az ellenkezôre változtatott horoszkópot adta oda, és megkérdezte ôket, mennyire igazak rájuk a horoszkópok. A résztvevôk mind a valódi, mind az ellenkezôjükre változtatott horoszkópokról az esetek 95%-ában azt nyilatkozták, hogy igazak rájuk, teljesen egyformán.

Dean (1987) ismét azt vizsgálta, mennyire érzik igaznak magukra nézve az emberek a horoszkópokat. A résztvevôk számára asztrológusok horoszkópokat készítettek. Ezután a horoszkópokat megfordították oly módon, hogy a Nap jegyét megtartották, de az összes bolygóaspektust az ellenkezôjére változtatták. A résztvevôk felének a helyes horoszkópjukat adták oda, a másik felének pedig a megfordított horoszkópot, és megkérték ôket, értékeljék a horoszkópok pontosságát. Az eredmény: nem volt korreláció a horoszkópoknak a résztvevôk szerinti pontossága és aközött, hogy az adott résztvevô a helyes horoszkópját kapta-e meg vagy a fordítottat.

Dwyer (1987) is elvégzett egy ehhez hasonló vizsgálatot. Mindegyik résztvevô számára két horoszkópot készíttetett: az egyiket a valódi születési idôpontra, a másikat egy 5 évvel és 6 hónappal korábbi idôpontra, a Nap szerinti születési jegy megtartásával. Harminc személy vett részt a kísérletben. Mindegyiküknek odaadták a valódi és a korábbi idôpont alapján készült horoszkópjukat, és megkérték ôket, válasszák ki a jobban rájuk illôt. A résztvevôk fele a valódi horoszkópot választotta, a másik fele a rossz idôpontra készültet.

Összefoglalva a saját horoszkóp kiválasztásán alapuló módszereket: a bemutatott négy vizsgálat szerint az emberek bármilyen horoszkópról az esetek túlnyomó részében úgy érzik, hogy az meglehetôsen jól illik rájuk, teljesen függetlenül attól, hogy a valódi horoszkópjukat kapták-e meg vagy valami egészen más horoszkópot. A pszichológiában Barnum-effektusnak nevezik azt a jelenséget, hogy az emberek szinte bármilyen állítást elfogadnak magukról, elég az, ha az állítás egy mérsékelt bóknak tûnik számukra. A jelenséget P.T. Barnum fedezte fel, és számos, nem asztrológiai jellegû vizsgálat is bebizonyította. Rengeteg tanár végezte el osztályával azt az egyszerû kísérletet, hogy diákjaitól bekérte születési adataikat, majd egy hét múlva horoszkópokat osztott ki nekik, azt állítván, hogy mindenki a saját, személyre szóló horoszkópját kapta meg. Ezután megkérte ôket, hogy értékeljék, mennyire igaz rájuk a horoszkóp. A diákok ilyenkor szinte kivétel nélkül mind azt mondják, hogy nagyon igaz és találó a horoszkóp, amit kaptak. Ekkor tárja fel a tanár az igazságot: mindenki ugyanazt az egy horoszkópot kapta!

Összefoglalás

Összefoglalva most már az összes ismertetett vizsgálat eredményeit: a kb. három tucat tudományos vizsgálat egyike sem talált semmiféle összefüggést az asztrológia állításai és a valóság között, noha a kutatók minden fortélyukat latba vetették, hogy valamiféle összefüggést kimutassanak. Ellenpélda nincs, nincs olyan vizsgálat, ami ettôl különbözô eredményt hozott volna. Azt hiszem, egyáltalán nem elhamarkodott a következtetés, hogy az asztrológia 100%-ban téves. A valósághoz semmi köze. Semmi sem igaz belôle, igazságtartalma egyenlô a nullával. Aki pedig mégis elhiszi, az egyszerûen saját magát csapja be. Az elvégzett tudományos vizsgálatok oly sokféle módon és annyira meggyôzôen erôsítik ezt meg, hogy további vizsgálatokra már aligha van szükség, a következtetés teljesen egyértelmû.

Az asztrológusok ellenvetései

Az ismertetett tudományos vizsgálatok eredményeirôl sajnos sem a közvéleménynek, sem az asztrológusok túlnyomó részének nincs tudomása. Egyes asztrológusok tudnak róla, mégis tovább mûvelik az asztrológiát. Miért?

A bemutatott eredményeket ismerô asztrológusok egy része esztelenül kitart ama irracionális álláspontja mellett, hogy az elvégzett vizsgálatok nem jelentenek semmit, az asztrológia csakazértis érvényes. Ez persze érthetô, ha arra gondolunk, hogy ha az emberek nem hinnének az asztrológiában, akkor az asztrológusok kenyér nélkül maradnának. Tiltakozásukat többnyire azzal támasztják alá, hogy a vizsgálatok módszere nem volt alkalmas a valódi tények feltárására. Kifogásolják például a pszichológiai tesztek alkalmasságát a személyiség leírására, ill. azt állítják, hogy nem eléggé hozzáértô asztrológusokat teszteltek, vagy hogy nem elég sok embert vizsgáltak meg. Ezt az ellenvetést már csak azért is elutasíthatjuk, mert a kutatók számos különbözô koncepciót, metodikát alkalmaztak vizsgálataiknál, mégis minden vizsgálat ugyanazt a végkövetkeztetést hozta. Ha van egy szemernyi igazság is az asztrológiában, annak valahol, valahogyan csak ki kellett volna buknia! Másfelôl a kifogás azért sem jogos, mert a kutatók nagyobbik része az ellenvetések ismeretében, asztrológus szakértôkkel egyeztetve állította fel kísérletterveit, a résztvevô asztrológusokat pedig neves szakmai társaságok ajánlása alapján választották ki, és mindig elég sok résztvevôvel végezték a vizsgálatokat ahhoz, hogy statisztikailag szignifikáns legyen az eredmény (összességében véve több tízezer ember asztrológiai paramétereit vizsgálták meg, ami sokszorta több is a szükségesnél). Nevetséges is a kifogás, ha arra gondolunk, hogy Gauquelin hírhedt (de nem megerôsített) eredményére, a Mars-effektusra az asztrológusok lépten-nyomon hivatkoznak, mint az asztrológia tudományos alátámasztására. Ezzel az eredménnyel kapcsolatban nincsenek módszertani aggályaik, s az sem zavarja ôket egy cseppet sem, hogy ugyanazzal a módszerrel maga Gauquelin is megcáfolta az összes többi asztrológiai állítást.

Van aztán olyan asztrológus is, akit azért elgondolkodtatnak a bemutatott eredmények, de aztán végülis olyasféle kijelentésbe menekül, hogy "hát, lehet, hogy sokszor tényleg nem igaz, de azért vannak esetek, amikor igaz" -- és ilyenkor elmesélnek egy-két meglepônek tûnô anekdotát. Ez természetesen nevetséges kijelentés. A véletlen egybeesések miatt bármilyen állítás igaz az esetek egy kis részében, és azt se felejtsük el, hogy ha valakinek jósolnak valamit, az illetô sokszor öntudatlanul is ennek megfelelôen alakítja a jövôjét (önbeteljesítô jóslat). Az anekdoták pedig sohasem cáfolják meg a statisztikailag korrekt vizsgálatokat. Különben is, ahhoz, hogy az asztrológia használható legyen, az esetek legalább 50%-ában igaznak kellene lennie. Máskülönben minek mennének az emberek asztrológushoz, ha tudnák, hogy 50%-nál nagyobb valószínûséggel butaságokat fognak csak megtudni?

A bemutatott eredményeket ismerô asztrológusoknak egy másik, racionálisabb része (ez sokkal kisebb, mint az elôzô) az eredményeket elfogadja, és elismeri, hogy az asztrológia állításainak a valósághoz nincs köze. Ezek az asztrológusok általában olyasféle szöveggel igyekeznek az asztrológia létjogosultságát megvédeni, hogy az asztrológia egy nyelv, egy szimbolika, amivel jól lehet beszélni emberi sorsokról, jellemekrôl, és ez a fajta beszédmód az asztrológiát használó emberek számára pszichológiai segítséget jelent, egyfajta segédeszközt a saját személyiségük, sorsuk feletti elmélkedéshez, ez pedig kiegyensúlyozottabbá teheti ôket, és segíthet fontos döntéseikben. Ezt az állítást természetesen nincs okunk vitatni, bizonyára így van. A tények ismeretében azonban az asztrológia hasznossága más, megalapozottabb pszichológiai technikákkal szemben erôsen megkérdôjelezhetô, hiszen valahol mégiscsak becsapáson alapul: az emberek olyasmiben hisznek, ami alapjában véve, tényszerûen nem igaz. Kétséges, hogy ez mindig jó döntések meghozatalához vezet. Márpedig aki nem hisz az asztrológia igazságában, az használni sem fogja azt. Persze szórakozásnak, játéknak ilyenkor is jó lehet -- ha valaki ennél a sekélyes idôtöltésnél jobb szórakozást nem talál magának...

Szilágyi András (szia@enzim.hu)


Irodalomjegyzék

  1. Barth, J., Bennet, J. (1974) Leonardo 7, 235.
  2. Carlson, S. (1985): "A Double-blind Test of Astrology." Nature, 318, 419.
  3. Culver, R. (1979): "Sun Sign Sunset." Pachert
  4. Culver, R., Ianna, P. (1977) Astronomy Quarterly, 1, 85.
  5. Culver, R., Ianna, P. (1977) Astronomy Quarterly, 1, 147.
  6. Culver, R., Ianna, P. (1988): "Astrology: True or False?" p215. Prometheus
  7. Dean, G. (1987): "Does Astrology Need to be True? Part 1: A Look at the Real Thing." Skeptical Inquirer, 11, 166.
  8. Dean, G. (nincs meg a pontos referencia)
  9. Dean G., Mather, A. (1977): "Recent Advances in Natal Astrology." p113. The Astrological Association
  10. Dwyer T. (1987) személyes közlés idézve Dean (1987)-ben.
  11. Eysenck, H. (1979): "Astrology: Science or Superstition?" Encounter, Dec 1979, p85.
  12. Gauquelin, M. (1955): "L'Influence des Astres, Etude Critique et Experimentale." Dauphin Press
  13. Gauquelin, M. (1967): "The Cosmic Clocks." p84. Henry Regnery Co.
  14. Gauquelin, M. (1982): "Zodiac and Personality: An Empirical Study." Skeptical Inquirer, 6:3, 57.
  15. Illingworth, D., Syme, G. (1977): "Birthday and Femininity." Journal of Social Psychology, 103, 153.
  16. Jackson, M. (1979): "Extroversion, Neuroticism, and Date of Birth: A Southern Hemisphere Study" Journal of Psychology, 101, 197.
  17. Jackson, M., Fiebert, M. S. (1980): "Introversion-Extroversion and Astrology." Journal of Psychology, 105, 155.
  18. Kop, P., Heuts, B. (1974) Journal of Interdisciplenary Cycle Research 5, 19.
  19. Mayes, B., Klugh, H. (1978): "Birthdate Psychology: A Look at Some New Data." Journal of Psychology, 99, 27.
  20. Mayo, J., White, O., Eysenck, H. (1979): "An Empirical Study of the Relation between Astrology Factors and Personality." Journal of Clinical Psychology, 105, 229.
  21. McGervey, J. (?), Physicist, Case Western Reserve University
  22. McGrew, John H., McFall, Richard M. (1990): "A Scientific Inquiry Into the Validity of Astrology." Journal of Scientific Exploration, 4, 75-83.
  23. Pawlik, K., Buse, L. (1979): "Self-attribution as a Differential Psychological Moderating Variable." Zeitschrift fur Sozialpsychologie, 10, 54.
  24. Pellegrini, R. (1973): "The Astrological Theory of Personality" Journal of Psychology, 85, 21.
  25. Per Dalen (1975): "Season of Birth." American Elsevier Publishing
  26. Press, N., Michelsen, N.F., Russel, L., Shannon, J., Stark, M. (1978): "The New Yourk Suicide Study." Journal of Geocosmic Research, 2, 23-47.
  27. Saklofske, D., Kelly, I., McKerracher, D. (1982): "An Empirical Study of Personality and Astrological Factors." Journal of Psychology, 110, 275.
  28. Silverman, Bernie I. (1977): "Contemporary Astronomy" by J. Pasachoff, p437. W. B. Saunders
  29. Silverman, B., Witmer, M. (1977): "Astrological Indicators of Personality." Journal of Psychology, 87, 89.
  30. Tyson, G. (1977): "Astrology or Season of Birth: A 'Split-Sphere' Test." Journal of Psychology, 95, 285.
  31. Van Deusen, E. (1976) Astrogenetics Doubleday
  32. Veno, A., Pammunt, P. (1979): "Astrological Factors and Personality: a Southern Hemisphere Replication." Journal of Psychology, 101, 73.
Aki a hiányos referenciákat ki tudja egészíteni, kérem, írjon a szia@enzim.hu címre!
Ez a dokumentum mindenféle nonprofit célra szabadon terjeszthetô, másolható és sokszorosítható, feltéve, hogy teljes egészében (irodalomjegyzékkel együtt), változtatás nélkül és a szerzô nevének feltüntetésével közlik. Egyéb felhasználása a szerzô engedélyéhez kötött.

A dokumentum eredetije (és legfrissebb változata) a http://www.enzim.hu/~szia/atud.html címen található.