Regio Astrologiae C. A. S. -- http://www.racas.hu
bloGime - Gime blog - http://x3dgime.blogspot.com Placidus + Nostradamus asztrológiai rendszer
2019.JAN.22.KE.
 START   ELMÉLET   SZÓTÁR   GYAKORLAT   LETÖLTÉS   CIKKEK   HUMOR   SZERVEZETEK   KÉRDÉS   MÉDIATÁR   SÚGÓLYUK   PLACIDUS 
KERESÉS
a  kemitenpet.hu  lapjain
 
(jelen ablakba nyílik)

Asztrológiai cikkek

 99astro           
 A Lion            
 Keschitz György   
 Kozma Szilárd     
 Osthanes          
     Tud.Knője #1. 
     Tud.Knője #2. 
     Tud.Knője #3. 
  AsztroSztori #1. 
  AsztroSztori #2. 
  AsztroSztori #3. 
  AsztroSztori #4. 
  AsztroSztori #5. 
  AsztroSztori #6. 
  AsztroSztori #7. 
  AsztroSztori #8. 
  AsztroSztori #9. 
 AsztroSztori #10. 
 AsztroSztori Z... 
 Pius              
 TGA               

Az asztrológia "ellen" írt cikkek

 Sziluett          

 [ FÓRUM ] 

 Kilátó            

 Irodalom          

 Események fent... 

 Aktuális látványok 

 Aktuális efemerisz 

 Frissítések       

 Vebsajt_TÉRKÉP    

 Impresszum        


Aktuális Holdfázis
moon info


A
Kemit en Pet csillagtudomány
oldalait Veled együtt jelenleg
2
látogató olvassa.

Szavazz rám @ Asztromokus horoszkóp
Beléptem:
2003.NOV.22.SZO.
00:18:CET
Budapest.HU

MEGAPORT szavazó
Katt az OK-ra! ;-)
adott pontszám:

LinkStore©
ERROR : Indítva:
2007.MÁJ.15.KE.
12:26 CEST
Budapest.HU
(19E04, 47N30)


A
Kemit en Pet csillagtudomány
Google-helyezése:
Google PRt - Post your Page Rank with MyGooglePageRank.com



(C) Kemit en Pet (R) 2002-2019

Nyomtatáshoz való változat megnyitása új ablakban, amit utána be lehet zárni

Asztrológiai cikkek

Osthanes cikkei


A tudományok királynője (2006.APR.25. 21:09:54)

Az asztrológia története

8. Az asztrológia bukása

Az asztrológia szerves fejlődésének utolsó százada, a 17. század, minden szempontból a kettősség időszaka. A mai kor nagy örömére ekkor válik nemzeti nyelvűvé az asztrológiai irodalom. Az asztrológia utolsó, tiszavirág-életű tündöklését a francia Claude Dariot és az angol William Lilly neve fémjelzi. Angliában, ahol a polgárháború alatt és még néhány évtizedig az asztrológiai művek szabadon megjelenhetnek, több híres asztrológus is működik, így a legnagyobbnak tartott, a kérdőasztrológia területén ? főként tapasztalata miatt ? kiemelkedő Lilly, riválisa, John Gadbury, illetve olyanok, mint William Ramesey vagy John Partridge. Ezen szerzők jelentősége azonban inkább a mi korunkra nézve tekinthető meghatározónak.

E században a kimagasló elméket már nem az asztrológia, hanem a kortárs, fejlődésnek induló materialista természettudományok foglalkoztatják. Erre a kor asztrológusai kétféleképpen reagálnak. Egyesek, mint Dariot vagy Lilly, visszanyúlnak a korábbi irodalomhoz, és igyekeznek az asztrológia teljességét összefoglalni műveikben. De őket sem hagyja érintetlenül a kor szelleme: noha nem szándékoznak természettudományos státuszt adni az asztrológiának, sokszor behódolnak a kor divatjának, a ?racionális? megközelítésnek, ami alatt a feltétlen Ptolemaiosz-hűséget és a vitatható ?tudományos? megfontolást kell érteni. Ez utóbbi, amely már a kor természettudománya által megfertőzött szellemben nyúl az asztrológiai hagyományhoz, önkényesen ?tudományos? érveket iktatva be a rendszerébe, számos bevált eszközt partvonalra állít. Nem kis szerepe van ebben az egész Európában érzékelhető iszlámellenességnek: a törökellenes harcok időszakában egyre nagyobb szerepet kap az az irányzat, amely a ?pogány? arab asztrológusok ?agyrémeitől? kívánja megszabadítani az asztrológia építményét. Ez hát az érem másik oldala: míg azon fáradoznak, hogy minél több tudást összegyűjtsenek az elődök munkáiból, kíméletlen tisztogatás folyik egy lélektanilag érhető, de elfogadhatatlan megfontolás szerint.

Lilly munkája, a Keresztény asztrológia jól mutatja ezeket a változásokat. Míg a mű második, kérdőasztrológiai könyve a Bonattin keresztül egészen Abul-Haszan Aliig visszavezethető, bevált hagyományt tükrözi vissza ? az elkerülhetetlen ptolemaizmust leszámítva ?, a harmadik, születési asztrológiáról szóló könyvben mellőzi az arabok által kifejlesztett élethossz-számításokat, a részeket, viszont készséggel él a Kepler által kitalált új, tisztán matematikai logikájú eszközökkel, az úgynevezett minor aspektusokkal. Persze nem csoda, hogy a csupán a kérdőasztrológiában őrződik meg a régiek el nem ferdített tudása: a 17. század folyamán az uralkodók egyre inkább a tudomány iránt kezdenek érdeklődni, ezzel együtt pedig kevésbé érzik szükségét udvari asztrológusnak. Ennek folyományaként pedig a gyakorlatban szinte csak a kevés időt igénylő kérdőasztrológia marad meg.

A kor asztrológiája súlyos betegségekkel küszködik. Legyengíti, hogy miután évszázadokig a csillagászathoz kapcsolódva létezett, most magára és világkép nélkül marad. Hiába próbálkoznak egyesek azzal, hogy bevezessék a természettudományok közé, ez az igyekezet hamarosan egyértelmű kudarccal zárul. Nem is meglepő: az asztrológia ugyanis valóban nem tehető olyan értelemben tudománnyá, ahogyan a természettudományok magukat meghatározzák. Ebben az időben viszont a humán tudományok még gyerekcipőben járnak, a ?tudomány? ? csakúgy, mint sokan ma is szeretnék látni ? csak az elméletileg megalapozott, mérhető eredményekkel megközelíthető természettudományt jelenti. Aztán nem kedvez az asztrológiának az erőltetett ptolemaizmus és a nyomában járó kísérletezőkedv, amely nyomán bevált eszközök tucatjait szórják a szemétre. Mindezt pedig betetőzi az, hogy a kiművelt elmék végül elfordulnak az asztrológiától, a nyomukban járó, szerényebb képességű érdeklődők viszont már nem értik meg, így kezükben egyre silányabbá válik.

Mindezen változásokat a legjobban a korszak legjellemzőbb asztrológusán, Jean-Baptiste Morin-en mérhetjük le, akit méltán tart előfutárának a 20. század csillagfejtése. Morin egyszerre testesíti meg magában a kor erényeit és hibáit. Javíthatatlan tradicionalistaként nem anyanyelvét, hanem a latint választja műve, a Francia asztrológia megírására. Kiváló megfigyelésekkel gazdagodva kutatja elődei munkáit, feltétlen Ptolemaiosz-hívő, és éles kritikákkal illeti közvetlen elődeit, legfőképpen Cardanót. Emellett viszont a héliocentrikus felfogást elutasító, bigott katolikus, aki egy alternatív, deista megközelítésű természettudomány megteremtésével próbálkozik. Miután azonban minden téren vereséget szenved, kísérlete nem értékelhető többre ? mindenféle, a szintézisben kiemelkedő erénye ellenére ?, mint egy groteszk, anakronisztikus próbálkozás.

Érdekes és tanulságos olvasmány ez a Francia asztrológia. Huszonhat könyvre osztott művéből mindössze hat foglalkozik szűkebb értelemben vett asztrológiával; a többiben a protestánsok vagy kortárs természettudósok, mint Gassendi, vagy filozófusok, mint Descartes ellen ágál, saját, teológiai ihletésű kozmológiát épít, és persze elődeivel vitatkozik. A neki nem tetsző elméleteket, mint az arab eredetű technikákat vagy velősen intézi el, vagy hosszasan és kíméletlenül kritizálja. Az asztrológiai művek és technikák magabiztos ismeretét viszont a saját felfogású ésszerűsége oltárán áldozza fel. Ha csak a neki nem tetszőt szórta volna ki, talán máshogy alakul az asztrológia története később. Ám Morin nem állt meg itt: a Ptolemaiosz által mellőzött ágazatok, a kérdő- és időválasztó asztrológia létjogosultságát megkérdőjelezve huszadrangú helyre fokozza le őket, mint amelyek legfeljebb néhány helyzetben használhatók.

Morin műve a csillagfejtési irodalom felé mutat. Zárványként megmarad benne valami az egyetemes asztrológiából, de a munka legnagyobb részét a születési asztrológia teszi ki, amelynek Morin szinte kizárólagos szerepet tulajdonít. Ilyen kezdet után persze nem is meglepő, ha a kontinentális területen az ő nézetei gyökeresednek meg.

Osthanes