Regio Astrologiae C. A. S. -- http://www.racas.hu
bloGime - Gime blog - http://x3dgime.blogspot.com Placidus + Nostradamus asztrológiai rendszer
2019.JAN.20.VA.
 START   ELMÉLET   SZÓTÁR   GYAKORLAT   LETÖLTÉS   CIKKEK   HUMOR   SZERVEZETEK   KÉRDÉS   MÉDIATÁR   SÚGÓLYUK   PLACIDUS 
KERESÉS
a  kemitenpet.hu  lapjain
 
(jelen ablakba nyílik)

Asztrológiai cikkek

 99astro           
 A Lion            
 Keschitz György   
 Kozma Szilárd     
 Osthanes          
     Tud.Knője #1. 
     Tud.Knője #2. 
     Tud.Knője #3. 
  AsztroSztori #1. 
  AsztroSztori #2. 
  AsztroSztori #3. 
  AsztroSztori #4. 
  AsztroSztori #5. 
  AsztroSztori #6. 
  AsztroSztori #7. 
  AsztroSztori #8. 
  AsztroSztori #9. 
 AsztroSztori #10. 
 AsztroSztori Z... 
 Pius              
 TGA               

Az asztrológia "ellen" írt cikkek

 Sziluett          

 [ FÓRUM ] 

 Kilátó            

 Irodalom          

 Események fent... 

 Aktuális látványok 

 Aktuális efemerisz 

 Frissítések       

 Vebsajt_TÉRKÉP    

 Impresszum        


Aktuális Holdfázis
moon info


A
Kemit en Pet csillagtudomány
oldalait Veled együtt jelenleg
3
látogató olvassa.

Szavazz rám @ Asztromokus horoszkóp
Beléptem:
2003.NOV.22.SZO.
00:18:CET
Budapest.HU

MEGAPORT szavazó
Katt az OK-ra! ;-)
adott pontszám:

LinkStore©
ERROR : Indítva:
2007.MÁJ.15.KE.
12:26 CEST
Budapest.HU
(19E04, 47N30)


A
Kemit en Pet csillagtudomány
Google-helyezése:
Google PRt - Post your Page Rank with MyGooglePageRank.com



(C) Kemit en Pet (R) 2002-2019

Nyomtatáshoz való változat megnyitása új ablakban, amit utána be lehet zárni

Asztrológiai cikkek

Osthanes cikkei


A tudományok királynője (2006.MAR.07. 20:22:56)

Az asztrológia története

2. Az asztrológia tudományának kidolgozása

A Római Birodalomban nem volt könnyű asztrológusnak lenni. Igen kevesen kerültek olyan kivételezett helyzetbe, hogy a császárok vagy más főemberek személyes tanácsadókká, bizalmasaikká fogadják őket. Ilyen volt Thraszüllosz, Tiberius személyi asztrológusa, vagy annak fia, Balbillosz, aki Claudiust és Nerót egyaránt szolgálta, és jutalomképpen magas állami tisztségeket viselhetett. Az asztrológusok és a mindenféle technikával dolgozó jósok veszélyt jelentettek a politikai berendezkedésre, hiszen az egyszerű közember is tudakozódhatott náluk a császár halálának idejéről és körülményeiről. Az előkelőbbek pedig - főként miután kiderült, bizony nem csak a Iuliusok és Claudiusok adhatnak császárt - nem ritkán saját hatalmi ambícióikat ápolgatták, ha kedvező jóslatokat kaptak. Ezért hát a Caesarok időről-időre kiűzték Rómából a mágusokat, asztrológusokat és más jövendőmondókat, az életükről tudakozódókat pedig látványos felségsértési perekben ítélték halálra.

Minden bizonnyal egy ilyen intézkedés sújtotta Marcus Maniliust, az első fennmaradt asztrológiai munka 1. század eleji szerzőjét. A latin költő nem tudta végigvinni a célkitűzését, így öt könyvből álló tankölteménye torzóban maradt. Ám a tény, hogy a téma már rátalált megverselőjére, mutatja, mennyire megindult az érdeklődés az asztrológia iránt. Vélhetően a század végén ennek az igénynek a kielégítésére íródott szidóni Dórotheosz görög nyelvű, szintén öt könyvből álló költeménye, amely Manilius munkájával, az Astronomicával szemben inkább a gyakorlatias megfontolásokra, mint a költői szépségre helyezte a hangsúlyt. Dórotheosz munkája hatalmas vállalkozás volt: a művészileg nehezen megformálható témaválasztás ellenére olyan sikeresen foglalta össze a születési és a kezdőasztrológia akkori gyakorlati tanait, hogy még évszázadokkal később is alapműnek számított: az arab asztrológiára például ez a mű gyakorolta a legnagyobb hatást.

Dórotheosz művét a nagyközönségnek szánta: négykönyvnyi terjedelemben tárgyalja a születési asztrológiát, benne az élethossz meghatározását, az egyes életterületeken várható eseményeket, valamint részletesen szól a prognózisról is, azaz hogy a várható események mikor következnek be. Ötödik könyvében pedig a kezdőasztrológiáról ír, azaz hogy mikor célszerű bizonyos tevékenységekbe fogni, kezdve a legegyszerűbb, mindennapi dolgoktól, de olyan komoly témákat is tárgyalva, mint a hajó vízrebocsátásának legkedvezőbb időpontja. Sajnos a mű eredeti formájában nem maradt ránk: a későbbi szerzők egyenes idézeteiből vagy parafrázisaiból ismerjük; ám rendelkezésünkre áll egy perzsa fordítás nyomán készült arab átdolgozás, amely számos rövidítése és kiegészítése ellenére átfogó képet nyújt az eredeti, példaképleteket is tárgyaló műről.

Aligha túlzás azt állítani, hogy Manilius, de méginkább Dórotheosz innen-onnen válogató, de saját elképzeléseket is bizonyára tartalmazó műve keltette fel az igazi érdeklődést az asztrológia iránt. Kedvező körülményeket biztosított az asztrológiát körülvevő légkör fokozatos megváltozása is. A 2. században három igen különböző karakterű ember figyelme fordult az asztrológia felé, akik mindhárman hosszú századokra meghatározták az asztrológia arculatát. Közülük az első talán athéni Antiokhosz volt, aki a korábbi irodalom megállapításait egy bölcs asztrológiai bevezetőben foglalta össze, másik művében, a Kincsestárban pedig kidolgozta az asztrológia egységes terminológiáját. Aztán a század végén egy gyakorló asztrológussal is találkozhatunk, aki nemcsak összegyűjti elődjeinek megállapítását, hanem ezeket tapasztalatával is szembeállítja: Vettius Valensről van szó, aki a terjedelmes, kilenckönyvnyi Asztrológiai gyűjteményében részletes leírást ad a születési asztrológia akkori gyakorlatáról.

Valens művéhez képest az alexandriai csillagász, Klaudiosz Ptolemaiosz asztrológiai monográfiája egészen rövidke kis értekezés. Mégis ez a munka, a később Tetrabiblosznak, "Négyeskönyvnek" nevezett Apoteleszmatika, vagyis Az égitestek hatása az egész asztrológiatörténet legnagyobb hatású műve. A gyűjtő-rendszerező Antiokhosszal és a Közel-Keletet beutazó, kritikus szemléletű, mélyen vallásos gyakorló asztrológus Valensszel szemben Ptolemaiosz csillagász, egy sztoikus és arisztoteliánus nézeteket valló tudós, aki Arisztotelész természetfilozófiáját egy nagyszabású, részleteiben is kidolgozott csillagászati világkép kidolgozására használta fel, ezzel egyszersmind igazolva annak megállapításait. Csillagászati művei függelékeként hasonló tudományos igényességgel dolgozta fel az asztrológia tanait is, igen komolyan véve és fontos szerepet szánva neki kozmológiájában. Átgondoltsága, kristálytiszta logikája és átfogó perspektívája miatt az Égitestek hatásai úgyszólván az asztrológusok Bibliájává vált, de ugyanez történt csillagászati művével is, amely Kopernikusz világmodelljének elterjedéséig - a módosítások ellenére - legfőbb tekintéllyel bírt.

Érdekes munka ez a kis, négykönyvnyi monográfia. Ptolemaiosz bonyolult tudományos modorban adja elő mondandóját, ez pedig egyes részeken szinte követhetetlenné teszi. Ennek következtében az ókortól napjainkig több tucat kommentárt írtak hozzá, amelyek megpróbálják értelmezni a mester szavait. Ám ez a tudományos megközelítés máshol is tettenérhető: egyáltalán nem hivatkozik forrásaira, és amit rendszerébe nem tud beilleszteni, egyszerűen elhagyja. Ezzel az első azok sorában, akik elméleti alapokra támaszkodva dolgozzák át az asztrológia tanait: ez a megközelítés évszázadokkal később végzetesnek bizonyul majd. A kor gyakorlatias asztrológiájára nem is gyakorol túlzottan nagy hatást: az elméleti finomságok iránt fogékony arabok körében nyeri el először az igazi elismerést.

Ptolemaiosz hozzáállásának legfőbb kárvallottja a kezdőasztrológia: az első könyv általános bevezetője után egy könyvet szentel az általános és kettőt a születési asztrológiának, ám a kezdőasztrológia egy-két futó megjegyzést leszámítva teljesen mellőzötté válik. Mindaz viszont, amit az asztrológia többi területén lefektetett, később a viták ellenére is kánonná vált. De ehhez még évszázadokra volt szükség.

Osthanes