Regio Astrologiae C. A. S. -- http://www.racas.hu
bloGime - Gime blog - http://x3dgime.blogspot.com Placidus + Nostradamus asztrológiai rendszer
2019.JAN.20.VA.
 START   ELMÉLET   SZÓTÁR   GYAKORLAT   LETÖLTÉS   CIKKEK   HUMOR   SZERVEZETEK   KÉRDÉS   MÉDIATÁR   SÚGÓLYUK   PLACIDUS 
KERESÉS
a  kemitenpet.hu  lapjain
 
(jelen ablakba nyílik)

Asztrológiai cikkek

 99astro           
 A Lion            
 Keschitz György   
 Kozma Szilárd     
     Spir. mem.... 
      Szeptikek... 
      Abszolútum 2 
 Osthanes          
 Pius              
 TGA               

Az asztrológia "ellen" írt cikkek

 Sziluett          

 [ FÓRUM ] 

 Kilátó            

 Irodalom          

 Események fent... 

 Aktuális látványok 

 Aktuális efemerisz 

 Frissítések       

 Vebsajt_TÉRKÉP    

 Impresszum        


Aktuális Holdfázis
moon info


A
Kemit en Pet csillagtudomány
oldalait jelenleg
csak Te
olvasod.

Lehetnétek többen is... ;-)

Szavazz rám @ Asztromokus horoszkóp
Beléptem:
2003.NOV.22.SZO.
00:18:CET
Budapest.HU

MEGAPORT szavazó
Katt az OK-ra! ;-)
adott pontszám:

LinkStore©
ERROR : Indítva:
2007.MÁJ.15.KE.
12:26 CEST
Budapest.HU
(19E04, 47N30)


A
Kemit en Pet csillagtudomány
Google-helyezése:
Google PRt - Post your Page Rank with MyGooglePageRank.com



(C) Kemit en Pet (R) 2002-2019

Nyomtatáshoz való változat megnyitása új ablakban, amit utána be lehet zárni

Kozma Szilárd írásai


A tizedik törvény, az Abszolútum törvénye

Az anyai ági örökletes programoktól függetlenül is létezik egy igen összetett, de végülis reális kozmikus összefüggés aközött, hogy milyen spirituális - asztrológiai konjunktúrában: konstellációban születik valaki (vagy valami: pl. egy olyan fejlett emlős állat mint a csimpánz, vagy az elefánt) és a születését megelőző spirituális idő-színezet által meghatározott egészségi állapota, illetve a genetikai egyensúlya, vagy a genetikai zavarai és a durvább, vagy finomabb szervi hibái között. Hiszen a nőstény emlős állatok nem képzelegnek tudományos, vagy misztikus szamárságokról, mint a várandós nők és mégis, akár egészséges - természeti létkörülmények között is, hoznak a világra a genetikai kódrendszerük zavara miatt malformációval született kicsinyeket (persze, a nőstény állatok, a náluk sokkal zavarosabban, és a tudomány fejlődése óta egyre negatívabban és ellenségesebben: teremtés-ellenesen képzelgő, a teremtő képzeletüket egyre felelőtlenebbül használó civilizált nőknél sokkal mérsékeltebb arányban). Ezért, ha számomra világos is, hogy szellemi okok miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek a nők hiányzó, vagy csökevényes (- megnézni a csökevény és a csökönyös szavak kapcsolatát!) szervvel gyermekeket, az egyetemes törvények ismerete és az asztrológia gyakorlása nélkül, nem érteném, hogy a nem gondolkozó, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgő (nem élet-tervező) és egészséges - természetes - körülmények között (az ember által meg nem zavart és az ember képzelete - a gazda, vagy a gondozó, gondozók képzelete - által nem befolyásolt természeti élettérben) élő állatok, miért nemzenek és szülnek néha torz, vagy beteg utódokat? Arra kell gondolnom, hogy talán az abszolút teremtő szellemnek - aki maga is folyamatosan változik és fejlődik - az új kifejeződési formákat kereső tervei és változó kísérletei jelentkeznek a kevésbé sikerült idea-formákat leképező újszülött lényekben: a rosszul sikerült - "elnagyolt" - utódokban. Vagyis ebben az esetben az új, még nem véglegesedett idea-kombinációk jelentkeznek.

Ha nem így lenne, ha nem gondolhatnám ezt, akkor helye lene a véletlennek és a hazárdnak: az ördögnek a teremtésben. De mivel a mágikus teremtő képzelőerőnk által, emberként személyesen is érdekelve - implikálva vagyunk ebben a teremtési játszmában mindannyian, feltevődhet az imagináció teremtő-erejének és a többi törvény összhatása részleges (és csakis részleges és nem teljes, vagy abszolút) tévedési lehetőségnek is a kérdése és ez által a kockázat elfogadásának a kérdése. Ameddig az ember nem rendelkezik reális spirituális ismeretekkel ugyanis, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith által befolyásolt és ezáltal néha hibásan sikeredő isteni - képzeleti kísérletek eredményével szemben: az első a tudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és ezért bárkivel, bármi és bármikor megtörténhet. A tudomány szerint például, bárkinek az utóda, a tudomány által jónak - optimálisnak! - ítélt életkörülmények között is, csak úgy, a véletlen szeszélyéből "félresikerülhet", amit a tudomány a hazárd számlájára ír.

Holott tudjuk, hogy az ember esetében a fogyatékosság, vagyis a született testi és lelki hiány, vagy többlet, a malformáció, a magzatot kihordó anyának az intenzíven átélt, de a tudat alá préselt agresszivitásának: rejtett gyűlölködésének a következménye: Az úgymond, csendes neheztelésének: a férjre, a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, irracionális és intenzív félelmeinek, szorongásainak negatív képzelgéseinek a következménye. A veszélyesebb magatartás a vallásos, amely szerint az "objektív" Isten tökéletes és ezért minden, amit csak akar, amennyiben úgy akarja, tökéletesen létrehoz, illetve tökéletlenül, ha valamiért úgy akarja ("Nem bottal ver az Isten"). Ezt követően már csak optimista, vagy pesszimista alapállás, illetve a misztikus öncsalás vagy szkepticizmus kérdése, hogy büntetésként, vagy "ajándékként" fogadja el nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is az objektív Teremtőtől (a tőle független és rajta kívüli Isten akaratától) egy vallásos személy a malformációkkal született utódát, gyermekét?

Az eddigi megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a minimális metafizikai (figyelem: nem misztikus!) tudatossággal rendelkező - és ezért legalább nagyjából egészségesen élő, pozitívan, de nem öncsaló módon érző, gondolkozó és képzelgő anyáknak, mind egészséges utódaik születnek. Hiszen az általános emberi ősideának megfelelő fizikai és lelki formák, az érzelmi és a mentális struktúrák az időben már igen rég óta véglegesedtek (több millió éve) és csak kauzális (abszolút rendelési, rendelődési) szinten folynak az új fejlődési és kiegyenlítődési formák kialakítása érdekében történő ősidea-kísérletek. Az ember esetében, az utódok genetikai hibásódása tehát mindenképp az anya, illetve az ősanyák által huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt agresszív, vagy önámító, öncsaló szellemi magatartásának és téves képzelgéseinek a következménye, vagyis a mélyen átélt haragos és gyűlölködő érzelmeinek, csendes sors- és személy ellenes nehezteléseinek és huzamosan fenntartott agresszív gondolatainak a következménye.

Ehhez, a képzelet-tisztításhoz és az önkéntelen sors- személy- és tárgy ellenes neheztelési késztetésektől (a finom, spirituális - szellemi irritációtól) való megszabaduláshoz, nagymértékben hozzá járulhat a tízedik egyetemes törvénynek, az Abszolút törvénynek a megértése.

Ahogy a bolygók által megtestesített őserők esetében létezik a tízedik őserő, a Plútó által megtestesített isteni igazság ősereje, úgy létezik a tizedik egyetemes törvény is, amely az Isteni Igazság törvénye, az abszolút kiegyenlítődés törvénye, az Abszolútum törvénye. Az abszolútum törvénye, egyben a többi kilenc törvénynek az összegeződése is, de ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felülmúló, azokat meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását "emelve-finomítva" kijavító, átalakító, abszolút önálló törvény (de azokat semmiképp nem felülíró: megmásító, vagy érvénytelenítő törvény). Ennek az alapján történnek azok a lét-teremtési események, amelyek értelmét számunkra, néha a többi kilenc törvény ismeretében is igen nehéz, vagy néha még ezek ismeretében is lehetetlen megérteni. (Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkező élet-jelenségeket, illetve azok megsértése következtében létrejövő jelenséget is nehéz megértenünk. Például azt, hogy milyen logika alapján születhet nem HIV fertőzött és elvonási tünetektől mentes gyermek a világra, HIV vírussal fertőzött kábítószer fogyasztó anyától? Vagy azt, hogy milyen logika alapján halhat meg ideje korán egészséges szülők és nagyszülők egészséges gyermeke? Holott, az első esetben a szeretet (mágia) törvénye (a magzat, vagy a magzat apja iránt igen intenzíven átélt szeretet és pozitív imagináció) és a polaritás törvénye hatásainak az együtthatásáról van szó. A második esetben esetleg a mágia törvényének és a szeretet törvényének az anya részéről történő huzamos megsértésének a következményéről. A tízedik törvény tehát humanista, vagyis pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet a személyre nézve pozitívnak látszó (kedvező) eredmény, vagy következmény esetében a kegyelem, vagyis az un. isteni csoda törvényének nevezhetnénk. De amelyet, negatívnak tetsző jelentkezési formájában (az egyénre, vagy a népre - népcsoportra nézve) - az emberi értelem és erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! - a bosszú, vagyis az isteni harag és kegyetlenség törvényének is nevezhetnénk. (Spirituális korrupcióról akkor beszélünk, amikor az egyén, vagy egy nép abban kezd reménykedni, hogy az ő "kivételes" esetében, vagyis ő reá, a törvénynek csak az un. pozitív, vagyis a protekciózó változata tud hatni és a törvény második, un. negatív formája, valamilyen személyes kivételezettség: előjog, protekció, stb. következtében, őt elkerüli.)

A tízedik törvénynek a két megjelenési formája közül (amennyiben a csodát nem vesszük külön elemként) természeti testben élő ember valójában egyiket sem gyakorolhatja büntetlenül és nem is idézheti meg káros visszahatások, negatív következmények nélkül. Megtenni, ugyan megteheti, hogy mindenhatót játszik a világi hatalom gyakorlása útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel -és kihasználása által (fekete, vagy akár az un. fehér mágia gyakorlása által). De ha tudatlanságában, illetve önhittségében megteszi, előbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) veszélyeztető, igen erős "büntetésnek" érzékelt csapásokat kell majd az élete során, vagy azt követően, elszenvednie.

Az abszolútum törvényét, illetve annak minden vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus) logikával minden részletében megérteni, és ahol és amikor nem értjük azt meg azonnal, vagy ahol huzamos ideig sem vagyunk képesek azt átlátni és belátni, érdemesebb nagyot kacagni a saját korlátolt értelmünkön, kicsinyes logikánkon, mintsem a sorsra, illetve a sorsot adó Istenre haragudni, neheztelni. De igen fontos tudni róla, mert különben az ember képzelete az irracionális vallásos képzetek hálójába kerül, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) vannak A Sorsra - Istrenre való nehezteléseknek. Jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akárcsak az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez, a legfőbb, a teremtés minden elemét, jelenségét és folyamatát, az összes lét-dimenziók szintjén egymással kiegyenlítő pozitív rendező-elv, a legfőbb törvény (Az Isteni Igazság Ura!).

Egészséges mentalitásra: igazi hitre vall tehát, egészséges humorérzékkel bízni az egyetemes teremtés eleve pozitív rendeltetésben (a minket is magában foglaló teremtés pozitív rendeltetésében), és miután minden tőlünk telhetőt megtettünk a szabad fejlődésünk (és mások szabad fejlődése!) és a szabad kiegyenlítődésünk érdekében (és a mások szabad kiegyenlítődése - megváltódása érdekében!), a legfőbb igazság - az egyetemes kiegyenlítődés: a megváltás, a megváltódás - megvalósulása érdekében, rá hagyatkozni a e legfőbb törvényre az Evangélium által sugallt magatartással: "Ha lehet múljon el e keserű pohár, de úgyis a Te akaratod (A te törvényeid összhatása) érvényesüljön."

Persze, itt nem föltétlenül - és a legtöbb esetben egyáltalán nem! - a Jézus által átélt tragikus vég, a végkövetkezmény elfogadásának a szükségéről van szó, hanem épp ellenkezőleg: annak a "jónak" az elfogadásáról, amit a pragmatikus - humánus földi logikánkkal és a földi képzeletünkkel, nem vagyunk képesek azonnal felfogni és elfogadni. Egyikünk sem Jézus, aki miután vissza élt a mágia törvényével és azáltal megszegte ezt, a legfőbb törvényt amikor, borrá változtatta a vizet, amikor lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a halott kislányt, majd a négy napja halott Lázárt, vagyis, miután megsértette a természet törvényeit és e tettei által az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit, a Hatás és visszahatás törvénye alapján. ("Atyám, atyám, miért hagytál el engem?")

A misztikus és vallásos elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye éppen arról is szól, hogy nem létezik isteni önkényeskedés és protekciózás, mivel a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belső negatív jelenség) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását - fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló törvényeket, még az Abszolút Teremtőnek sem lehet áthágni, megsérteni! Az abszolútum törvénye épp arról szól, hogy maga az abszolútum sem önkényeskedik, hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának - visszahatásának az abszolút számon tartásával és figyelembevételével fejti végső, abszolút hatását. Hamvas Béla ezt úgy írja le, hogy Isten megteremtette a világtrónt az Arabotban, de ő soha nem ül belé. Nem létezik tehát egy szeszélyesen kegyelmező, protekciózó, vagy büntető, személyes, vagy nemzeti Úristen, aki valakinek a személyét, vagy a felebarátok és ellenségek személyét ért sértésekeit, bántalmait megtorolja, vagy elnézi a maga kénye - kedve és szimpátiája szerint. Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, nagyokos égi rendező sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz élethelyzeteik közepette, "a kegyetlen sorsuk miatt" neheztelni és/vagy haragudni.

Létezik viszont, a múltban történt és a jelenben történő, valamint az időtlenségben létező minden fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat a kilenc egyetemes törvény szerint minősítő és összegező, és az összegezés eredménye alapján, mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút törvény, aminek a hatásait nem tudjuk "előre látni" és ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelőzni, sem manipulálni!

Sőt: a legveszélyesebb magatartások egyike, e legfőbb törvény összhatásainak az elfogadása helyett, annak a földi gondolkozás és a természeti képzetek logikája szerinti befolyásolására való törekvés, a legfőbb "hatalom" megszerzésére vonatkozó fanatikus törekvés, vagy a legfőbb hatalomra való hivatkozás (papok, főpapok, királyok és császárok, más "felkent" vezérek), és annak a nevében és "szellemében való eljárás".

Az abszolútum törvényét, ami nem csak a teremtés fennmaradását, hanem az egyetemes megváltást: az abszolútumnak a teremtésen keresztül, az által történő folytonos újjászületésén, megújhodásán, átváltozásán, átvalósulásán, kicserélődésen, megújulásán keresztüli fennmaradását is biztosítja, maga a Teremtővé vált Abszolútum sem írhatja felül! Nem hozhat létre olyan ideát, vagy jelenséget a létrejött teremtésben, nem gyakorolhat olyan befolyást a megvalósult teremtés jelenségeire, amely ellentmond a kilenc törvény összegeződésének, az abszolút összegeződés következményének (Vihar lecsendesítése, halottak feltámasztása). Ezért mondja Hamvas Béla a Harleqin című esszéjében, hogy Isten létre hozta a legfőbb hatalom trónusát, de maga soha nem ült bele.

Amennyiben igazak lennének az ide vonatkozó kinyilatkoztatások, amelyeket (figyelem, kizárólag csak!) a kanonizált Evangéliumok adnak a Názáreti Jézus szájába, ti., hogy ő az atyának az akaratát képviseli és azt hajtja végre, sőt: amennyiben igazak lehetnének még inkább Jézusnak azok a tettei és szavai amelyekkel helyeket ígérget és osztogat egyeseknek maga mellett az Atya trónusánál a túlvilági mennyek országában, azt mondhatnánk, hogy Jézus nem csak a Mágia (a víz borrá változtatása), a Ciklus és a ritmus (A vihar lecsendesítése, elállítása), a Hatás - visszahatás törvényét (erőltetett gyógyítások, a halott Lázár feltámasztása), hanem az abszolút törvényt is megsértette. Ez viszont már csak azért sem lehet igaz, mivel a történelmi dokumentumok alapján, nagyon jól tudjuk, hogy mi történt háromszáz évvel a Jézus halála után. Hogy a politikai-hatalmi célokat szolgáló Niceai zsinaton és a Konstantinápolyi kongregáción miként ferdítették el Nagy Constantinus parancsára, a Császár tisztjei által összeterelt keresztény püspökök és teológusok a politikailag hitelesnek ítélt négy Evangélium eredeti értelmét, annak érdekében, hogy a birodalom alattvalóinak az alárendeltségi tudatát "helyre állítva" vallásos szinten is, egységesen használható vallást (ideológiát) alkossanak a kelet-római birodalom számára.

Ezek tudatában tehát, az egészséges (keresztény) magatartás az, ha hitében és spiritualitásában (univerzálissá táguló személyi felelősségében és pozitív teremtői képzeletében) az ember erősíti és gyakorolja az abszolútummal való azonosságát, de olyan földi képességeiben és tulajdonságában, mint például a művészi tehetsége, vagy a tudományos intelligenciája és racionális megértési, élet-alkotási és sors-rendezési képessége, de az élete döntő kérdéseiben, feltétel nélkül rá hagyatkozik az abszolút törvényre és nem akar ő intézni és rendezni "abszolút" - mindent az életében, de kiváltképp nem a mások (pl. családtagjai) életében!

Az abszolút törvényt tanulmányozva jön rá az ember arra, hogy a hetedik törvényt: a Hatás-visszahatás törvényét tévesen nevezik a Karma törvényének, mivel ez, a tízedik az igazi Karma törvénye. Annak érdekében, hogy ezt, az Egyetemes Karma törvényét, vagyis az Abszolútum törvényét minél jobban megérthessük, nagy segítségünkre lehet az egyéni karma egyik feloldódási lehetőségének: a vezeklés hatásának az értelmezése, pontosabban: a vezeklés értelmének és szükségességének a kérdése. A vezeklés és a bűnbánat spirituális értelmének a felfedése, és annak az ellentétének: a vezeklés nélküli megismerési tevékenység és a bűn-kendőző szeretet értelmetlenségének, illetve a bűnt toleráló szeretet hibás alapállásának: a szellemi céltalanságának, sőt: abszurditásának a megértése.

A spirituális (és kauzális!) eredetétől meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti kereszténységnek (az el nem világiasított és meg nem reformált kereszténységnek!) és minden nagy világvallásnak a lényeges motívuma - a hivő ember megváltásának a feltétele! - a vezeklés. Vezeklés nélkül, vagyis a tévedés felismerésen és az őszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális információknak ("a tudásnak") a személyiség legmélyebb (tudattalan) rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése - bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik - lehetetlen - az újjászületés, megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás. És vezeklés nélkül lehetetlen annak a teremtői tudat-azonosságnak az elérése, amit a Véda is tanít és ami minden metafizikának az alapja és célja . Ezért van eleve kudarcra ítélve minden, a hibabeismerést és belső változási elszántságot mellőző un. pozitív gondolkozás, és ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a magunk, vagy velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb. kauzális megértése nélküli megbocsátáson) alapuló érzelmes szeretet (Az un. lelki elengedésen alapuló szeretet. - Csak azt engedhetem el, amit jól meg fogtam, felfogtam: annak a spirituális és kauzális okát jól megértettem), vagy az un. fehér mágia, aminek a hosszú távú eredményei épp olyan károsak, mint a fekete mágiáé.

A spirituális tudatossággal végzett - átélt! - bűnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem melankóliáról, nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó, pótolhatatlan szerepe van az egyéni és az egyetemes megváltásban - a kiegyenlítődésben. Az személyi megváltódás ugyanis csak része az egyetemes megváltásnak, csak rész szerepet tölt be az egész létezés szintjén történő egyetemes megváltódási folyamatban (processzusban). Ez, a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés (a bűnbánat és a vezeklés) teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket. Ez a kiegyenlítődési képesség elérése teszi lehetővé azt, hogy a korábbi tévedéseket ne kövessük el. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely az egyéni lélek és szellem nemesítését célozza meg, vagyis annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet az anyai ági ősszüleinktől örököltünk annak érdekében, hogy a teljes egyéni kiegyenlítődési képesség elérése által (az egyéni megváltás által) feloldjuk mindazt a metafizikai téveszme-rendszert (káprázatot) amelyet az anyai ági őszsülők felhalmoztak és amely miatt folytonosan szenvedtek.

Amennyiben a hibabelátáson (a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történő felismerésén) alapuló bűnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bűnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) meg nem nevezett és nem rögzített tévedést, újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg (cserélődik fel) a szülők elhagyása szükségességének a motívuma, az Evangéliumban - épp az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselő Jánosnál - és ezért rokonítódik a gyűlölettel: "Csak az, aki meggyűlöli önmagát és aki meggyűlöli az anyját és az apját, az lehet az Én tanítványom." ( - Csak az a személy képes magában kialakítani a megtisztult személyi tudatra alapozott az univerzális felelősségtudatot, aki soha többé nem akarja elkövetni - megismételni a saját bűneit és az ősök vétkeit, tévedéseit.)

A természetellenes alapállású újkori tudományokkal (a természet kifosztásának és kizsákmányolásának az ideológiáját szolgáló és e kizsákmányolás által létrehozott anyagi javakra támaszkodó, annak a segítségével fejlődő tudományokkal), az un. természet- és a társadalomtudománnyal és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság és egészség elérési lehetőségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyező modern kereszténységnek a vezeklés fontosságának az elejtése lett a veszte. És a magát kereszténynek nevező, természet-szennyező és természet-pusztító keresztény kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bűne az értelmes és szabadon vállalt személyi vezeklés és a személyi bűnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. A modern világi erkölcsi felfogásnak csaknem végzetes tévedése a személyes vezeklésnek a hetedleges fontosságúvá züllesztése, illetve annak a gazdasági-politikai konjunktúrák szerint változó, különböző erkölcsű társadalmi - világi büntetésekkel (az intézményes elkülönítéssel és társadalmi bosszúval) való helyettesítése. Ma már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi, és Európában törvényesítésért küzd a magzat-gyilkolás, miközben a materialista koncepciók szerint élő keresztény kultúra civilizációjának a tagjai között dühöng a teremtés - a lét- és életteremtő kauzális Isteni erőnek - a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formájának a tudományos semlegesítése: a magzatfoganás elleni "védekezés". És persze, dühöng e tudományos eljárások következménye is: a méh- és mellrák, a korai meddőség és a magtalanság, a fűpor-allergia, valamint más különböző civilizációs betegségek, vagyis az ostoba és céltalan vezeklés: az értelmetlen civilizált szenvedés.

Az asztrológiában, nem csak a víz elemhez kapcsolódó, átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a bűnbánat, vagyis azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az életterületeihez, hanem kiváltképp és sajátosképpen az Ikrek és a Szűz konstellációk által megtestesített spirituális erőterekhez, illetve a III és a VI házak által megjelenített emberi életkörökhöz is. Hogy a IV. ház által megtestesített szülőföld, otthon és család életköre (annak a pozitív és a negatív minőségtől függetlenül) miképpen transzformál, gondolom, nem sok kommentár szükséges. De ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és anyagi veszteségek (szeretett személyek halála, eltűnése, anyagi csőd) és más jellegű megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai, miképpen változtatják pozitívvá, vagy negatívvá a személyi tudatot. És ahhoz sem, hogy a XII. háznak megfelelő, külső, vagy belső ingermentes állapotok: az elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt - az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt elvonulások, elcsendesülések, vagy az öncélú - remetéskedések miképpen alakítják át a belső mentalitást.

És - mivel a napjegyek szülöttei pontosan annak az ellenkezőjét hajlamosak végezni, mint ami a konstelláció sajátja: a Rák aggodalmaskodik és érzelgősködik az igazi felelősség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat - a környezetét - akarja akár erőszak árán is átalakítani, megváltoztatni a saját megátalkodott természete megváltoztatása helyett, a Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, az áldozatot, ahelyett, hogy magát tenné képessé a belső, önzetlen szeretetáramoltatásra -, azt sem kell kommentálni, hogy a vízjegyek miképpen függnek össze a fent leírt "értelmes" vezeklésekkel, illetve az értelmetlen szenvedéssel.

Az viszont, hogy a vezeklés miképpen kapcsolódik a Merkúr által uralt két "emberi - mentális" konstellációhoz: a látszólag soha semmiért nem neheztelő, levegős Ikrekhez és a föld jellegű Szűzhöz, illetve a velük analógiában álló civilizációs életkörökhöz a vezeklés, nagyon fontos számunkra értelmezni. Az igazi ok pedig a Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a lineáris összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség őserejének a tompa, vagy intenzív, de mindenképpen a negatív (diszharmonikus) működése, amennyiben pl. a személyi horoszkópban a támadott Merkúr arra utal, hogy ez a lehetőség fenn áll (amennyiben az értelemnek ez a személyi üdvösség ellen való "munkálkodása" személyi tulajdonságként jelentkezik).

Az Ikrek (és a III. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal és nappal rendelkező személyek) az idea világ logikáját kellene megértse és számon tartsa, az ősideáknak a fizikai - pszichikai megvalósulási lehetőségei (formái) közötti összefüggéseket kellene meglátnia és a gyakorlati kapcsolatokat kellene kimutatnia. Az elmélet és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia, amennyiben az értelem nem sérült, illetve nem tompa. Az Ikrek viszont általában, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történő helyes értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti lehetőségekhez való igazítása és a megvalósulások, a megvalósíthatás tükrében történő felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó, folyamatos elmélet-gyártást végez. Önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoz létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, de amit sajnos az ellenséges környezet, vagy az "objektív körülmények" miatt nem lehet... És a csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása soha le nem áll, a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül azért, mert az Ikrek típusú személy inkább az öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtető tevékenységét vállalja, mintsem, hogy erőfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy a gyakorlatot az elmélettel egyeztesse. Utóbbi esetében ugyanis, hozzá kellene fognia a további hibák (bűnök) elkövetésének a felszámolásához (a vezekléshez) és ehhez nincs türelme, mivel ez személyes elköteleződést igényelne részéről. Ezt viszont nem lehet véghez vinni személytelen elmélet-gyártással, az érték-indifferens intellektus steril pörgetése által.

Persze, létezik mindennek a szöges ellentéte, az Ikrek másik változata is, ami inkább a III házban álló Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzője. Tudni illik, hogy az ostoba és korlátolt logikájú személy, illetve a magát folytonosan csaló - ámító személy, nem képes a tapasztalataiból - szenvedéseiből tanulni, mivel nem hajlandó a vele történteket (baleseteit és betegségeit pl.) egy követhető és ellenőrizhető személyes idea-rendszerrel összefüggésbe hozni.

Nem meri, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy logikus és értelmes idea-rendszerben megalapozni és abba beágyazni, illetve hagyja, hogy az idea-rendszere: a vallása, vagy elmélete, tudománya és a gyakorlati élete között, a vallásos, vagy tudományos képzetei és annak a következményei között ne legyen racionális és közvetlen összefüggés. Ez az ostoba és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés, semmiképp nem nevezhető tudatosan végrehajtott vezeklésnek.

A pragmatikus Szűz jegyű szülött viszont - és a VI. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, de főként a Szűz Lilithel rendelkező személy - nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a munka kultikus jellegének a megértése és gyakorlása helyett (az egymástól elválasztott, az egyiknek- a másikkal való egybekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka harmonikus egyesítése, egységesítése helyett), alkalmazott tudományt: hibajavító és életnyerő technikát és technológiát hoz létre. Védőberendezéseket, biztonsági rendszereket és gyógyszereket gyárt a kultusz elvetése, illetve az öncélú kultuszok gyakorlása (a bűnbeesés folytonos elkövetése) következtében beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyülő krízisekből való "kimenekülés" érdekében. Ezért állandó meghasonlásban és folyamatos krízisekben kénytelen élni, mivel a krízis nem külső módszerekkel és berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a vezeklés segítségével történő belső hibák és téveszmék (személyi és az anyai ági ősszülők tévképzetei) felszámolása és feloldása által. Hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekből való "pragmatikus" gyógyulások, illetve a Szűzre és a VI. házra jellemző folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhető értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), az már magától adódik.

Aki nem akart vezekelni, de mégis megúszta az életet különösebb betegségek és tragédiák nélkül, annak az utódait vezekelteti - vagyis szenvedésbe sodorja a Karma törvénye, az utódnak a családtól öröklött egyéni spirituális fejlődési programja. A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az erővesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszer (Lásd a fájdalom metafizikai értelme című tanulmányomat, az Utódok szülők és szeretők c. könyvemben), ami az analógiák segítségével nagyon egyszerűen értelmezhető, a Fejlődés törvényének a fő mozgatórugója és feltétele. Ezért hamis állítás spirituális fejlődésről beszélni az élet általános fő feladatai (élettársi viszony, családalapítás, gyermekgondozás és nevelés, közösségi élet.) és a szükséges vezeklések elvégzések nélkül, illetve ezeknek az elutasításával, elhárításával.

A baj nem is az lenne - amennyiben ebben a kérdésben semlegesek (érzéketlenek) tudnánk lenni - hogy az egyes hibabelátás nélküli és a vezeklést - bűnbánatot elutasító (sőt: a modern ember esetében, ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végülis, ha nem testileg, akkor lelkileg, de nagyon szenvednek (pl. a magánytól és egyedülléttől, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtől, az üldözési mániától), hanem az, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendő anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelő családanya, annál többet kell szenvednie a jövőben megszülető, illetve a már létező gyermekeiknek. És nem csak gyermekkorukban, hanem felnőttként is, mindaddig, amíg azok felnővén, meg nem értik a vezeklés metafizikai értelmét és szükségét (már, ha megértik...), és el nem fogadják azt. Ezért tanítja Jézus, hogy az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők, mert, aki nehéz körülmények között és nehéz sorsfeladatokkal (karmával) születik, ha elfogadja a törvényeket, megválthatja magát és a hozzá hasonlóknak is megmutathatja a megváltás útját, de születhet valaki bármilyen előnyös anyagi és családi helyzettel és bármilyen jó képességekkel (tehetségekkel) a világra, ha csak a maga és a környezete örömére és szórakoztatására, esetleg a kényelem és az anyagi jólét öncélú fokozására használja helyzetét és képességeit, az utolsók közé kerül, akiknek itt, vagy a túlvilágon szenvednie - vezekelnie kell. A vezeklés ugyanis, jól meghatározott belső (egyéni) kiegyenlítődési és teremtési - fejlődési szükségszerűség, ami nem öncélú, hanem az egyetemes kiegyenlítődést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja. És ezért nem csak a magunk fejlődése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító tűz nevű állapotban szenvedő őseinknek a mi karmikus szabadulásunktól (kiegyenlítődési lépesség létrehozástól) is függő, lelkeinek a tisztító tűz állapotából való szabadulása érdekében, és nem utolsó sorban, a gyermekeink helyes nevelése, vagyis azok egészsége és boldogsága érdekében is.

Ennek a szükségszerűségnek a megértését és elfogadását szolgálhatja talán az a tudat, hogy az emberrel együtt és általa is, a teremtésben, maga az Abszolút Szellem, vallásos kifejezéssel: az Úristen is vezekel, mivel a saját negatív ősereje: a Lilith folyamatosan megbontja, felborítja és veszélyezteti az abszolút állapotot, és ebből a vezeklési szükségből nem mentheti fel sem önmagát, sem a saját részét képező az egyes embert, pontosan az abszolút törvény értelmében.

Ezért nagy fokú spirituális infantilizmusra vall azt képzelni, hogy akárha Jézusról, vagy Máriáról, vagy a szentekről is lenne szó, az abszolút törvény és a vezeklési szükség szempontjából lehetséges akár a személyi kivételeződés (égi protekció), és bárkit is felmenthet valamiféle égi fórum a személyes kiegyenlítődési képességhez vezető személyi életfeladatai vállalása alól, illetve azok huzamos elmulasztásának a következménye - visszahatása alól. Nincs felmentés senki számára az egyetemes és a személyes kiegyenlítődés elérésének a szüksége (egyetemes követelménye) alól, és aki nem tesz belső erőfeszítéseket a kiegyenlítődési képesség elnyeréséhez szükséges spirituális éberség megszerzése érdekében, kábulata és zavarossága miatt szenvednie kell, ha nem a földi élete folyamán, akkor a halála után. És még nagyobb ostobaság azt hinni, hogy a tudatos, vagy akár az önkéntelen mulasztásokat ellensúlyozni lehet akár buzgó vallásossággal (öncélú kultusz-gyakorlással), akár más misztikus, vagy mágikus praktikák űzésével. (Gazdagodást, személyi sikereket, párkapcsolati vagy családi boldogságot, egészséget könnyen beidézni hivatott un. agykontrollal, mágikus mantrázással, vagy másféle, a tudattalan képzelet-világ mágikus teremtőerejét mesterségesen serkenteni és aktiválni hivatott, vizualizációs, vagy akusztikus gyakorlatok folytatásával.)

Az abszolútum törvényét, illetve annak minden vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus, vagyis földhöz ragadt) logikával megérteni, de igen fontos tudni róla, mert különben az ember képzelete az irracionális vallásos képzetek hálójába kerül, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) lehetnek. Ismétlem tehát: nagyon fontos, és jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akár az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez a pozitív rendező-elv szerint ható legfőbb törvény ("Az Úr"!) és egészséges mentalitásra vall bízni a teremtésnek a pozitív rendeltetésében és funkciójában. Jézus is, miután azáltal, hogy borrá változtatta a vizet, lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a négy napos halottat, megsértette a természet törvényeit és e mágusi tettei által megsértette az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes (természetellenes) cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit. ("Atyám, atyám, miért hagytál el engem?")

Létezik ugyanis egy határhelyzet, amelyen túl a törvények hatásai és visszahatásai senki és semmi számára nem megállíthatóak és nem visszafordíthatóak, senki és semmi által és ezt a sérthetetlenséget biztosítja az abszolútum törvénye. Ezért az abszolútum által sem sérthető meg és nem érvényteleníthető egyetlen törvény sem, hiszen ez magát az abszolút lét fennmaradását, az új kiegyenlítődés folyamatos megvalósulását veszélyeztetné. A misztikus és a vallásos elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye tehát, kizárja az Isteni önkényeskedés és protekciózás lehetőségét, hiszen éppenséggel arról is szól, hogy a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belső negatív jelenség) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását - fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló törvényeket még az Abszolút Teremtőnek sem szabad megsérteni.

Az abszolútum törvénye tehát épp arról szól, hogy maga az abszolút ősszellem sem önkényeskedik a teremtésben (Ennek a nem tudásán, illetve ennek az ellentétes álláspontján buknak meg a csoda - valló vallások!), hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának és visszahatásának az abszolút számon tartásával és figyelembevételével fejti ki végső, abszolút hatását. Nem létezik tehát, az ótestamentumi, világi, vagy vallásos érdemek szerint, vagy éppenséggel szeszélyesen kegyelmező, protekciózó, vagy büntető Úristen. Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, ügyetlen égi rendező sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz sorsuk miatt neheztelni és/vagy haragudni, és azt szidalmazni (Káromkodás: a Hatás - visszahatás törvénye miatt, károm származik abból, ha a bennem levő teremtőt szidalmazom).

Létezik tehát, a múltban történt és a jelenben történő, valamint az időtlenségben létező, minden fizikai - természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat az egyetemes törvények szerint minősítő és összegező, és az egyetemesen egzakt összegezés eredménye alapján mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút törvény, aminek a hatásait a földi eszünkkel képtelenek vagyunk - nem tudjuk, nem tudhatjuk - "előre látni". Ugyancsak Hamvas Béla írja a Harleqin című esszéjében, hogy az igazi beavatott, a Bolond azon mulat és vihorászik magában, illetve más beavatottak - Bolondok társaságában, ahogy a "pragmatikus" emberek a különböző földi hatalmakat, vagy a legfőbb szellemi hatalom megszerzése érdekében tülekednek, csalnak, hazudnak, intrikálnak, sőt, ha kábulatukban úgy vélik, hogy ez által a hatalmat elérhetik, akár gyilkolnak is.

Az abszolút törvény hatása miatt van az, hogy az un. pozitív gondolkozás, az agykontroll és "A képzeleted csodálatos hatalma"...szerű művek által tanácsolt mágikus praktikák trükkök (vizualizációk, mágikus mantrázások) nem "működnek" bizonyos esetekben és nem hozzák meg a vágyott eredményeket egy bizonyos határon túl. Emiatt van, hogy bizonyos imák és általában az egyéni, a családi - szülői -, vagy pl. a nemzeti egoizmust szolgálni hivatott imák "nem hallgattatnak meg a mennyben", ezért van, hogy ezeknek az imáknak nincs semmiféle pozitív hatása. De sok esetben nincs hatása még az önzetlen szeretetből eredő spirituális törekvéseknek sem. Hiszen a mágia törvényének - az ember teremtői képzeletének - az öncélú és erőltetett gyakorlásával senki és semmi által nem (még az abszolútum által sem) lehet semlegesíteni és megváltoztatni ("felülírni") a többi nyolc egyetemes törvény összhatását és következményét (főként a fejlődés törvényét), és semmiképp nem az abszolútum (az egyetemes teremtési-fejlődési és kiegyenlítődési programok megvalósulási szükségének alárendelt törvények) törvényét.

Az egyetlen helyes magatartás tehát e végső felismerést elérő és abba belenyugvó Jézusé, aki a rettenetes szenvedései közben, talán azok hatására, még azután is reménykedni kezdett valami csodálatos szabadulásban, hogy a Getszemáni kertben képzeletben előzőleg elfogadta az abszolút törvény "rettenetes hatását, a sorsa kikerülhetetlenségét és szembe ment vele. "Atyám, a kezedbe teszem le a lelkemet." Értsd: minden ellenállást és hiú reményt feladok, az általam elért tudás és spirituális képesség, úgy ahogy van, egyetemes erővé, kiegyenlítődési potencialitássá válhat úgy, ahogy van, többet már nem változtathatok, nem javíthatok rajta. Ennyit sikerült elérni, átadom a személyi tudatomat és Én-ideámat úgy, ahogy van az abszolút léttudatnak.

E belátás szerint, ezen a "katolikus"(egyetemes) alapon lehet mindig arányosan és egészségesen fejlődve élni és akkor az élet fejlődési - kiegyenlítődési drámája nem változik a mi esetünkben olyan tragédiává, mint amilyet Jézus lett kénytelen a mágusi önkényeskedései következtében a korai és rettenetes halálában elszenvedni.

II. Az abszolútum törvényét sértő, azzal ellentétes magatartások következményének: az utódokban jelentkező Sors-ellenes örökletes programok természetének és hatásmechanizmusának a leírása

Amennyiben egy horoszkópban a Nap és a Plútó negatívan fényszögelik egymást, és ehhez a negatív fényszöghöz hozzá társul az, e két bolygó valamelyikének a bármely, a Jang típusú (Mars, Jupiter, Uránusz) bolygóval, de főként a Szaturnusszal alkotott negatív fényszöge, az Isten-ellenes programmal az Isten elleni harag, illetve az istentől kapott nehéz sors-program, vagy sors-helyzet miatti, önkéntelen és öntudatlan neheztelési - haragvási és gyűlölködési késztetésekkel) állunk szembe. És még akkor is (Sőt: akkor még inkább!), ha az illető személy esetleg buzgó vallásos. Az utóbbi esetben ugyanis, mindössze az Istentől való misztikus és öntudatlan félelem a hajtó-oka a vallásosságnak, vagyis az attól való félelem, hogy amennyiben mégiscsak létezne egy kívülálló és őt (minket) figyelő, ellenőrző, illetve az ő életét és boldogságát - boldogulását irányító és befolyásoló objektív Isten, az igen rossz néven venné, és negatívan reagálná le az ő hitetlenségét, illetve a nehéz sorsa miatti haragját.

És tényleg: úgy is jönnek létre ezek a Sors- és Istenellenes programok, hogy valamelyik anyai ági ősszülő, azt megelőzően, hogy megfoganna a méhében az az utód, akitől a vizsgált személy (a horoszkóp megrendelője) származik, erősen neheztelni kezd az Istenre, vagy a saját sorsára, amiért az olyan nehéz életkörülményeket és un. kegyetlen sorsot, illetve szegénységet, vagy gonosz és kegyetlen férjet (a horoszkóprendelő ősapját), esetleg anyóst és apóst is, vagy más külső ellenséget "rendelt" a programot létrehozó és tovább adó - elindító anyai ős (ősanya) számára.

E programhoz hozzá tartozik a sors-félelemből eredő vallásosság, vagyis a misztikus fanatizmus pont úgy, mint a vallásos istentagadás: a harcos ateizmus. De nők esetében és a második (az élet- és gyermekellenes) programmal társultan, hozzá tartozik a szülői - családi, illetve a természeti boldogságra való képtelenség mellett, a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési képtelenség, a vetélés, a magzat-kihordás és/vagy a szülés közbeni életveszélyes szövődmények (az anya újjászületési, megújhodási képtelensége miatt) és szélsőséges esetekben a születendő magzatok minden nemű testi (szervi, testrészi) zavara, fogyatékossága is. Ezeket az alakzatokat lehet tehát megtalálni azoknak a személyeknek a képletében, akik testi fogyatékossággal, illetve valamilyen testi fogyatékossággal, vagy rendellenességgel (málformációval), születtek, születnek a világra (ilyen a hat lábujj, vagy a hat kézujj is, illetve az összeragadt újjak, amit az alacsony színvonalú spirituális kultúrával rendelkező közösségekben sámán jelként szoktak elkönyvelni!). Ha számba vesszük például azt, hogy Szent István királyunknak a korabeli feljegyzések és rajzok szerint hat ujja volt mindkét kezén és azt, hogy az egyetlen fia (figyelem: akkoriban nem voltak fogamzásgátlók és a királyi család bizonyára nem spórolt a gyermekáldással gazdasági megfontolásokból, vagyis nagyon is gyanús, hogy az életerős királynak miért született mindössze egy csenevész fia), Imre herceg a misztikus vallásosság labirintusába szédült, majd idejekorán meghalt, egyértelmű, hogy milyen spirituális programtól hajtva nyomta el a kard erejével az ősi magyar hitrendszert és fojtotta vérbe István urunk a Koppány féle lázadást, amellett, hogy egy teljesen átírt, az eredeti Jézusi tanításokkal merőben ellenkező, a feudális-zsarnoki hatalmi törekvéseket szolgáló kereszténységet honosított meg az új magyar államában.

E program viszont akkor a legveszélyesebb, amikor a Szaturnusz is részt vesz valamilyen formában a negatív fényszög-alakzatokban, főként ha a közvetlenül a Nappal, vagy a Plútóval alkot a Szaturnusz negatív fényszöget. Ez utóbbi fényszög által jelzett személyi (karmikus) meghatározódás, valósággal fékezhetetlenné, vagyis ellenőrizhetetlenné és irányíthatatlanná, és ezért csaknem feloldhatatlanná, meghaladhatatlanná teszi az Isten-ellenes, illetve a belső boldogságra (a lelki békére) való képtelenségi hajlamokat. Mivel a horoszkópokban a motívum-ismétlődések, vagyis az azonos és a hasonló asztrológiai motívumok egymást erősítik és árnyalják, a fényszög-alakzatokból kiolvasható Isten-ellenes programok általában a Skorpió, vagy a Halak motívumainak valamilyen megjelenésével együtt jelentkeznek (Karmikus pontok: Lilith vagy/és Sárkányfarok a Skorpióban, a Halalakban, illetve a VIII. és/vagy a XII. házban). És abban az esetben viszont, amikor a Szaturnusz is részt vesz az Isten-ellenes alakzatban, és ráadásul igen erős (terhelt: megpakolt) bolygókkal pl. a Skorpiónak megfelelő VIII. ház, vagy a Skorpió napjegye, akkor csaknem kivédhetetlen és feloldhatatlan, erős öngyilkossági - önrombolási, illetve rombolási hajlamokra lehet számítani.

Az egyetlen meghaladási lehetőség a Tarot 22-ős ikonja által, a Bolond által megtestesített neheztelés- és haragmentességi állapot: a spirituális beavatottság belső derűjének az elérése, a teljes (kauzális!) belső megbocsátási és elengedési képesség, a teljes kiegyenlítődési - megváltódási képesség megszerzése, vagyis a teljes megszabadulás minden negatív tudattalan (finom: szellemi) érzelemtől és önkéntelen haragvási, gyűlölködési, vagy neheztelési késztetéstől - büntetési reflextől. Egy ilyen súlyos Sors- és Istenellenes program jelenléte a horoszkópban, illetve az aurában, egyúttal azt is jelenti, hogy a szülöttel szemben a lehető legmagasabbak (legigényesebbek) az úgynevezett égi elvárások, tehát ő semmiképp nem üdülni és szórakozni született a világra.

És annál rosszabb neki, ha e tény miatt haragszik, vagy neheztel bármire, vagy bárkire is, és még rosszabb, ha a Teremtőre, vagy az egyetemes törvényekre, a teremtés logikájára, esetleg az anyai ági őseire haragszik. Ha ezt a haragot, vagy csendes neheztelést észreveszi magán, meg kel tanulnia kacagni saját magán, negatív spirituális és mentális - lelki reflexein, hiszen neki el kell jutnia addig a spirituális fejlettségi állapotig, amelyben képessé válik a Teremtővel való lényegi azonosságának a felismerésére és teljes átélésére. (Én vagyok: vagyis a felettes énem, a lényem lényege és alapja és magva, maga az Abszolút teremtő szellem) A teremtő viszont nem haragudhat saját magára, illetve a saját abszolút állapotára. Arra a primordiális abszolút lét-állapotra tehát, amely magában hordja a Lilith teremtést provokáló, negatív őserejét is.

És itt, e rendkívülien nehéz meghaladási lehetőségnél érjük utol az ötödik program igazi, kauzális gyökerét is. Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, fogalmazza misztikus formulába az ókor mitikus nagy bölcse, Hermész Triszmegisztosz az analógia törvényét. És csakugyan: a többi programra mind találunk megfelelő spirituális folyamatot az idea-világban, vagyis bibliai magyarázatot a Luciferi, vagy az édenkerti bűnbeesések metaforikus történeteiben. Az ötödik programra viszont nem. Hogy miért? - Azért mert az ötödik program (az ötödik pecsét) égi - mennyei megfelelője és magyarázata Teremtés előtti állapotokban lakozik. Hamvas Béla írja a Titkos Jegyzőkönyv c. esszéjében, hogy a patrisztikus keresztény misztika tud az Isten szörnyű haragjáról, illetve az isteni harag állapotáról és említést tesz erről, a teremtés előtti negatív lét-állapotról a Patmosz harmadik könyvében is. A védához írt tanulmányaiban is külön kitér erre a teremtés előtti jeges önzésből eredő hideg tűzre és az abból táplálkozó, romboló bőszültségi állapotra. Nos, erre a teremtés előtti, iszonyú - infernális - haragra akkor gerjed az abszolútum saját maga ellen ( - az Isten teremtői állapotát megelőző lét-állpota ellen), amikor azt észleli, hogy a Lilith őserő kiforgatja magából, vagyis az abszolút állapotából és káosszá, kaotikus állapottá kezdi változtatni. Vagyis akkor, amikor azt kénytelen észlelni - érzékelni, hogy nem tudja megállítani és megfékezni az általunk Lilithnek nevezett őssóvárgása által kábulatba ejtett és elszédült önmagát, aminek a veszélyes hatása (következménye) az abszolút állapot teljes elvesztésével, a teljes Káosz-állapottá változással fenyegeti.

Ebben az infernális "jeges tűzben", ebben az önző félelemben (Hamvas), ahova a más állapotra való sóvárgás és az éberség-vesztés juttatja az Abszolútumot, születik meg a megoldás: az abszolút megváltás és az egyéni önmegváltás spirituális eszméje. Nem visszafogni, nem elfojtani, hanem a legnagyobb áldozatot meghozva, tudatosan és éberen kiengedni, kiáramoltatni az egészet, vagyis a Lilithet, a Fény (Az Isteni értelem) által átvilágítva, Szeretetté: odaadássá, megadássá és megtermékenyüléssé - tágulássá, gazdagodássá - fejlődéssé változtatni. És ezt nem lehet megtenni másképp csak a legmagasabb humorral: az önmagán való nevetéssel. Az örömteli isteni nevetéssel azért, hogy megkapta a megoldást és egyben a saját ostobasága fölötti nevetéssel, amely nem hagyta, hogy megkapja a "kézenfekvő" és egyszerű megoldást: a fénnyel (Isteni értelemmel) átitatott Lilithnek kreatív kiárasztását és Szeretetté változtatását. Ez az egyetemes teremtés és a megváltás nagy misztériuma. Ez a Létezés célja és rendeltetése (funkciója). Ha ezt az Isteni örömöt megértetted és a nagy kacagást megtanulod alkalmazni, előled minden sötétség kitér, mondhatnánk Hermész Triszmegisztoszt aposztrofálva.

Az én horoszkópomban is jelen van ez a veszélyes alakzatoknak egy eléggé agresszív formája: a Nap - Plútó, valamint a Mars-Nap és a Mars-Plútó közötti negatív fényszög-kapcsolódások egy úgynevezett negatív pajzsot alkotnak. Ráadásul a Lilithem együtt áll a többi bolygó által is egyértelműen negatívan fényszögelt Marssal. Ez a mély és rejtett (spirituális) agresszivitás, legrejtettebb formáival látja el a tudattalan ösztöni- és képzeletvilágomat, amit alig tudok egyensúlyban tartani a kultikus karatézás és a folytonosan fenntartott (állandóan gyakorolt) önleleplezési törekvéseim segítségével. A negatív Szaturnuszi erősítés, "szerencsére", csak igen áttételesen jelentkezik, mivel a Szaturnusz nem fényszögeli közvetlenül ezt a Lilithel megerősített önveszélyes védekezési eszközt: a negatív pajzsot, hanem mindössze a Jupitertől negatívan fényszögelten, a születési Napjegyemben: a Skorpióban áll. Ezért testi, vagy szervi hibával nem születtem ugyan, csak mindössze eleresztési - székelési - nehézségekre (elbocsátási, megbocsátási nehézségekre) való hajlammal és önveszejtő rendkívüli élmény-szerzésekre való hajlammal, aminek hatására fiatal koromban keményen igyekeztem rombolni önmagam, miközben tele és tele voltam idealista elképzelésekkel. Ennek következményei miatt, gondból bőven jutott az életembe és a velem együtt élők életébe. Sőt: a mai spirituális öntudatom mellett is, az életem legváratlanabb periódusában rám törő, alattomosan finom (szellemi?) sorsnehezteléseim miatt, a ritka, de két alkalommal életveszélyes fejsérüléseim mellett, gyakran és néha igencsak súlyosan meghűlök, bármennyire is igyekszem derűsen szemlélni a karmikus meghatározódásaim (az egyes részletekben sokáig feloldatlanul maradt negatív szellemi tulajdonságaim) által okozott sorsnehézségeimet, kudarcaimat és a folytonos (például az írói és asztrológusi tevékenységemben elszenvedett) hátráltatottságomat. És ahhoz képest, hogy egy-egy ilyen program másoknak a végzetes betegség formájában jelentkező, korai halálát (esetleg balesetszerű halálát) is okozza, én még mindig szerencsésnek mondhatom magam, amiért még aránylag jó fizikai - egészségi kondícióban élek és egyre kevesebb szenvedést okozok (és ha erre mégis rá vagyok néha éppen a sorsprogram- feltárói hivatásgyakorlásom során kényszerítve, nem felesleges szenvedést) másoknak. Azt a teljes (kauzális és ideális) kiegyenlítettségi állapotot viszont, amit a Tarot 22-ös ikonja: a Bolond jelképez, még koránt sem sikerült teljesen megvalósítani.

III. A Sors- és Istenellenes örökletes (anyai ági) program asztrológiai leírása

Amennyiben a Nap és a Plútó által (Az egyes és a tízes bolygók) egymással alkotott negatív fényszöghöz hozzá társul a két bolygó közül az egyiknek, vagy a másiknak a bármilyen más bolygóval - főként a Szaturnusszal, a Marssal, vagy az Uránusszal - alkotott negatív fényszöge, az un. Sors-ellenes programmal (A Sors elleni harag, illetve az istentől kapott nehéz sors-program, vagy sorshelyzet miatti önkéntelen és öntudatlan neheztelési - haragvási késztetésekkel) állunk szembe, még akkor is (Sőt: akkor még leginkább!), ha az illető személy esetleg buzgó vallásos. Az utóbbi esetben mindössze a neveltetés és az Istentől való misztikus, vagy öntudatlan félelem a hajtó-oka a vallásosságnak, vagyis az attól való félelem, hogy amennyiben mégiscsak létezne egy kívülálló és őt (minket) figyelő, ellenőrző, illetve az ő életét és boldogságát - boldogulását irányító és befolyásoló objektív Isten, az rossz néven venné és negatívan reagálná le az ő hitetlenségét, illetve a nehéz sorsa miatti haragját. És tényleg: úgy is jönnek létre ezek a programok, hogy valamelyik anyai ági ősszülő, azt megelőzően, hogy megfoganna a méhében az az utód, akitől a vizsgált személy (a horoszkóp megrendelője) származik, erősen neheztelni kezd az Istenre, vagy a sorsára, amiért az "olyan nehéz életkörülményeket és kegyetlen sorsot", illetve gonosz és kegyetlen férjet (a horoszkóprendelő ősapját), esetleg anyóst és apóst is, rendelt a programot létrehozó és azt tovább adó - elindító anyai ős (ősanya) számára.

E programhoz hozzá tartozik a sors-félelemből eredő vallásosság, vagyis a misztikus fanatizmus pont úgy, mint a "vallásos istentagadás": a harcos ateizmus. De nők esetében és a második (az élet- és gyermekellenes) programmal társultan, hozzá tartozik a szülői - családi, illetve a természeti boldogságra való képtelenség mellett, a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési képtelenség, a vetélés, a magzatkihordás és/vagy a szülés közbeni életveszélyes szövődmények (az anya újjászületési, megújhodási képtelensége miatt) és szélsőséges esetekben a születendő magzatok minden nemű testi (szervi, testrészi) zavara, fogyatékossága is. Ezeket az alakzatokat lehet tehát megtalálni azoknak a személyeknek a képletében, akik testi fogyatékossággal, illetve bármely testi rendellenességgel (ilyen a hat lábujj, vagy a hat kézujj is, illetve az összeragadt újjak, amit az alacsony színvonalú spirituális kultúrával rendelkező közösségekben sámán jelként szoktak elkönyvelni!) születtek, születnek a világra.

E megváltás-ellenes programnak a személyi karakterben a jelentkezési formája, a harcos istentagadás és a beteges szkepticizmus, illetve ennek a szöges ellentéte: a fanatikus vallásosság és az erőszakos misszionáriusi tudat, ami általában inkább annak a jele szokott lenni, hogy az illető személy viaskodik a benne levő Isten-képzettel, illetve bizonytalan benne, vagy rejtetten - a tudattalanban jól legyömöszölten - valamiért neheztel erre, sőt: egyenesen haragszik rá. Szelídebb formája, az olyan spirituális - metafizikai Isten-viszonyulás, amelyben a személy tud ugyan arról, hogy hibás a rajta kívüli és tőle függetlenül, valahol fölötte és rajta kívül létező, objektív Isten-képzet és képes azt felfogni és képes azt "belsőleg látni" (úgymond metafizikailag Istent érzékelni), sőt: esetleg ezt az egyetemes egység élményt képes is elérni meditációiban, de ennek ellenére, élete válságos helyzeteiben, un. sors-hátráltatott állapotaiban, mégis neheztel a sorsára, illetve a sorsát adó Istenre. Sőt: szélsőségesebb helyzetekben önkéntelenül haragszik rá, és méltatlankodik amiért őt, a spirituálisan jóra törekvőt, hátráltatja és, saját megítélése szerint legalábbis, hozzá méltatlan sors-helyzetekbe sodorja, illetve ott tartja. Ezeknek az önkéntelenül, de huzamosan átélt belső, csendes sors nehezteléseknek és finom haragvásoknak a következménye a szervezet önmérgezése, az un. ato-immun betegségek és az allergiák bizonyos fajtái, de ennek az önkéntelen hibás (belső és finom) magatartásnak a következménye az is pl. ha a személy meghűl, illetve ha a hűléssel együtt járó vírusok támadják meg a szervezetét, annak ellenére, hogy fizikailag nincs, illetve nem volt, ahol és ahogy meghűljön. Ez a program, illetve ez az öröklött, önkéntelen mentalitás, amennyiben a személyben párosul pl. az önkéntelen élet- és gyermekellenes, vagy a fény-ellenes program által okozott mentalitással, igen nagy rombolásokat vihet végbe a szervezetben (rákot, vagy leukémiát okozhat) és amennyiben a személy nő, nem csak magzatfoganási, kihordási és gyermekszülési gondokat okozhat, hanem testi hibával születő utódokat is eredményezhet.

Életünk egészséges és boldog megélésének: az egyéni személyi tudatunknak az abszolút léttudatba való felolvadásának: a megváltásnak tehát egyetlen feltétele van végső soron és ez nem más mint a külső és felső Isten-képzetnek (a saját alkatunktól és akaratunktól független, sors-diktáló külső hatalomnak) a felszámolása az egyéni életképzeletünkben, illetve mindenféle neheztelésről - a harag, a méltatlankodás, a gyűlölet és a neheztelés minden formájáról - való teljes és egyértelmű lemondás. Ez viszont egyáltalán nem jelenti az élet minőségéről - az élet boldog, egészséges és kreatív megéléséről való lemondást. Sőt: a spirituális megváltódás után, lassan, lassan a szellemi, a lelki, majd a testi - egészségi, erőnléti - megváltódási is beáll az életünkbe, amennyiben a korábbi negatív átéléseinknek, nyílt, vagy fojtott gyűlölködéseinknek, szorongásainknak és képzelgéseinknek köszönhetően, illetve az anyáink - anyai nagyanyáink negatív átélései és képzelgései következtében, nem szenvedtünk helyrehozhatatlan testi károsodásokat, vagy nem születtünk hiányzó, vagy eltorzult testrészekkel, nem születtünk életre szóló betegségekkel.

Addig viszont, amíg meg nem tanuljuk mindennemű neheztelésünket azonnal feloldani, hiába teszünk bármit is a leghelyesebben, hiába képzelgünk pozitívan agykontrollal, vagy agykontroll nélkül, hiába élünk keresztény, vagy jó polgári életet, hiába élünk élettársi életet a tantra joga, vagy a szexológia legjobb útmutatásai szerint, hiába szedjük a vitaminokat, vagy étkezünk a lehető legtermészetesebben és egészségesebb módon, mert sem elemi életerővel, sem természeti egészséggel nem fogunk rendelkezni, és arról, hogy, ha egyáltalán lennének ilyenek, ténylegesen elégedettek lehessünk az élet-megvalósításainkkal, nyugodtan lemondhatunk.

Kozma Szilárd, asztrológus